Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
terén, benne vannak minden legkisebb egyletben, még a harangozó egyletben is. (Élénk derültség.)... [15] Én t. ház, Magyarország ministerclnökének egyet ajánlok. ... Vegye elő 1875ik évi photographiáját, vessen rá egy pillantást s azután nézzen a tükörbe. A tükörbe vetett pillantás azt fogja neki mondani: „Mementó mori! Ember nézd meg, mily állapotban hagyod a társadalmat, a melyet ide juttattál!" ... Ámde a jelenlegi ministerelnök ur vájjon mondott e egyetlen egy felemelő szót, a mely jövőre a társadalomra nézve nemesítő irányadó lenne. Ő igenis vállalkozott 1875-ben arra, hogy meg fogja menteni Magyarországot a pénzügyi bukástól. És a magyar pénzügyi állapotok rendetlensége ma is fennáll és uralkodásának 10-ik évében világosan megmutatta azt, hogy neki csupán csak egy iránt van érzéke, a mi őt az öreg emberek második kathegoriája felé sodorja, ti. a kaparászás, a hatalomba való kapaszkodás. Mert t. ház, azon a polczon, azon a fokon, melyen egy ministerelnök áll és a hol állnia kellene, hogy a nemzet előtt mint valóságos vezér tündököljön és vezessen az igazság és hazafiság útján egy nemzetet, kell hogy az illetőt is magasztos eszmék vezéreljék, kell hogy meg legyen hozzá az erély. Ott van az egyik öreg: a hazája sorsán búsuló Kossuth, a ki testileg minél inkább roskadozik az élet súlya alatt, annál szebb és magasztosabb eszméket fejt ki a szabadság, a humanismus szolgálatában. És Tisza Kálmán, vájjon öregedő alakja nem az a Harpagon, a ki szenvedélyesen belekapaszkodik a pénzbe, hatalomba, vagy akár mibe és abba görcsösen megkapaszkodva, utoljára azon a kincsen, mely neki hasznára nem válik, mely a társadalom kifosztott részének csak átka volt, azon a kincsen összeroskadt és meghal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a ministerelnök ur beszédeiben egyetlen felemelő szót, egyetlen nemes eszmét nem találok. Lesz nekem alkalmam majd a közoktatási budget tárgyalásánál a legújabb jelszavakat, melyek „vagyonosság és intelligentia" czímén intéztettek és zúdíttattak a társadalomba, bírálat alá venni. Most még egyszer határozottan tilakozom az ellen, hogy a liberalismus czímén az eszmék összezavartassanak. Nem fogadom el a költségvetést. Élénk helyeslés a szélső balon.) 1884—87. 3. Az állami kitüntetésekről 1884. december 10. KN. 1884—1887. II. 106—107. [106] T. képviselőház! (Halljuk!) Legyen nekem megengedve, hogy ehhez a mindenesetre érdekes vitához a magam részéről legalább pár szóval hozzájáruljak. (Halljuk!) Én azt tartom t. képviselőház, hogy e föld minden érdemeinek igazi jutalma nem külső kitüntetésekben, nem czímek adományozásában, hanem a kötelesség teljesítésében és e kötelességteljesítésből eredő megnyugvásban fekszik. És azt az egész dolgot, a mi külsőségre törekszik, a mi czímben, a mi rendjelben keresi a külső látszatot, én, t. ház, a magam részéről semminek sem tartom az emberiség szempontjából. De én nem megyek oda, a hová az én t. barátaim mennek, mert igaz, a ki a magyar társadalmat jelenleg arra is vizsgálja, hogy ama hiúsága mennyire terjed és vizsgálja ott, a hol ez az úgynevezett társadalom leginkább vehető észre, az úgynevezett magasabb rétegeiben, intelligentiájában, annak valóban majdnem igazat kell adnia Magyarországon is a német satyricusnak, a ki azt mondaná, hogy a német nemzet — midőn a megaláztatás és az erkölcsi süllyedés legalacsonyabb fokán volt — két elemből állót, ti. udvari tanácsosokból és olyanokból, a kik udvari tanácsosságra törekszenek. (Tetszés a szélső balon.) Valóban a magyar intelligentiának ez most a jellege. Elmondhatjuk, hogy különösen az a réteg, a mely a világ előtt hirdeti kizárólagos szabadelvűségét és külön patentirozott hazafiságát, fele részben már vagy királyi tanácsos, vagy olyan, ki arra törekszik. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És minthogy én az összes kitüntetések és czímek közül egyet sem tartok oly nevetségesnek, mint a királyi tanácsosságot, legyen megengedve t. ház megmondanom, hogy számos esetben a királyi tanácsosság osztogatásának mi a valóságos indoka. (Halljuk a szélső balon.) Azt ugyan nem fogja tagadni senki, hogy nem csak a magyar nemzetnél, hanem minden nemzetnél a férfi mellett a nőnek is jut hivatás. Sőt azt tapasztaljuk, hogy a politikában nemegyszer igen jelentékeny szerepet játszik, hogy a socialis mozgalom azon részében, mely a politikában is érvényesül, a nőnek sokszor igen nagy szerepe van s tudom az indokolást, hogy azt mondják az illetők, ennek vagy ennek