Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

rendesen előállni szokott, ti. az adóemelés, a amely ő szerinte egyedüli ereje az államnak. A statistikai kimutatások, t. ház, bizonyítják és mutatják azt, hogy Magyarországban az évi fatermelés átlag véve holdanként két köbméter. A statistikának másik sorozata azt mutatja, hogy a lakosságra elosztva e mennyiséget, egy-egy lakosra nem jut két köbméter fa évenként. Hogy ez nem elégséges, azt mutatja magának a fővárosnak statisztikai kimutatása, melyből világosan látható, hogy daczára annak, hogy Budapest lakosságának nagy része kőszenet használ fűtésre, mégis átlag egy és fél köbméter fa szükséges minden lakosra. Tudni kell továbbá azt és már ebből látni, hogy a fatermelés nem áll arányban a szükséghez, tehát azon plus melylyel Magyarország ezen közgazdasági helyzetét javíthatná, ti. azon plus, hogy a mellett, hogy lakosságát ellátná, bizonyos fanemek kivitelére is gondoljon, a jelenlegi gazdálkodással el nem érhető. Az erdészeti auctoritások és capacitások azt mondják, hogy ha nyers terményekre fektetjük a fősúlyt, kivitel dolgában Magyrország nem képes annyi tölgyfát teremteni, hogy azt el ne adhassa busás áron nagy haszonnal kifelé. Ez a földrajzi elhelyezés dolga és e tekintetben bátran lehet mondani, hogy Magyarországnak tölgyfatermelésre nézve egész Európában nincsen párja. Fontosságot ölt ez még az által, hogy Amerika tölgyfa dolgában Magyarországgal nem versenyezhet. Mit contermplál ezen törvényjavaslat? Azt, hogy a hol rendezés folytán bizonyos erdőrészek letaroltatnak, a hol eladás folytán az erdőtalaj más gazdasági ágra fogatik, ott meg legyen adva, a recompensatió bizonyos módja, hogy az erdőtalaj befásittassék. Legalább ez az én felfogásom e tekintetben. Már most, t. ház, a ki elgondolja, hogy az utolsó évtizedben Magyarország kis- és középbirtokossága milyen jellemezhetlen, könnyelmű gazdálkodást folytat az erdőségek dolgában, tekintve ezen birtokosság jelenlegi helyzetét, mely nem engedi csak felét is teljesíteni azon feladatnak, hogy az erdő felújítását előmozdítsa, a mihez sem kedve, sem pénze nincs, nagyon hasznos és okos, hogy teremtessék meg az erdők faállományának fentartására egy alap, mely az erdők felújítására használtassák. Miután ez véghetetlenül fontos érdek, nem látom be, hogy az amúgy is csak csekély alap, mely ily módon támadni fog és semmi arányban nem áll azon pusztítással és azon rosz karban levő állapottal, melyben az erdőségek vannak, még akkép is megcsonkittassék, hogy abból vicinális vasutak építésére is elvétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát mindezek után, miután az erdő gazdálkodásban egy Magyarországra véghetetlenül fontos érdeket látok és kiváltkép azt, hogy az ország bevételi forrásait igazán növeli és erősíti, óhajtom, hogy ezen alap, mely megteremtendő magukból az erdőkből, új erdőkre fordittassék és ne zavartassák össze egy oly dologgal, mint a minő a vicinális vasút, a mely mint jövedelmi forrás és szükség egészen más természetű, mint az erdő. Erre más alapot kell találni annál is inkább, mert a vicinális vasutak nemcsak az erdők érdekében fognak építtetni, hanem egyálatlában azon vidélkek összes közgazdasági érdekei szempontjából. Ennél fogva nem járulhatnék a javaslathoz szavazatommal, ha a közgazdasági bizottságnak [240] igen helyes a módosítványa el nem fogadtatnék. Ezt kivántam egyelőre megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon).