Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
1884—1887-es ülésszak 1884—87. 1. A zsidó-kérdésről és a közigazgatás reformjáról 1884. október 23. KN. 1884—1887. I. 186—193. ... [186] És a mint a vakulónál megvan ez, ép úgy megvan a süketülőnél is. Én tisztán tudom és látom sorsomat, hogy nekem néhány év múlva múlhatatlanul, tökéletesen meg kell süketülnöm és én arra az esetre gyűjtöm magamba a hangok világát a természetben, a társadalomban mindenütt, a hol rá akadok, még ebben a törvényhozásban is, hogy majd akkor, abban a nagy csendben.a szavakból, melyeket már csak olvasni fogok, következtessek a hangra s annak a hangnak az igazságára, őszinteségére. De nemcsak a társadalomban lesem a hangot, hanem a zenében is. És én tőlem telhető nagy figyelemmel kisértem e vitát, e hosszú vitát hangjaira vonatkozólag és előttem áll egy zenei kép, a mely majdan talán még fel fog éledni lelkemben. ... [187] Szólni, t. ház, liberalismusról, feleleveníteni a negyvennyolczas nagy vívmányokat: ugyan kérdem tisztelettel, hát most kezdenek a negyvennyolczas vívmányok tiszteletben tartatni amott a tisztelt túlsó oldalon, hol majdnem egy évtizeden keresztül a „48" évszámot kerülték, mint az ördög a szentelt vizet: (Élénk derültség és tetszés a szélső balon.) Most egyszerre tapasztaljuk, hogy a negyvennyolczasok ott támadnak. És vájjon mivel indokolják ők az ő negyvennyolczasságukat? Azt mondják: támadnak a nemzetek életében viharok és e viharoknak megfékezésére meg kell adni a rendszabályokat. Vájjon onnan nem épen ugy hangzik-e ez, mint hangzott akár Windischgrcz, akár a kamarilla szájából az, hogy Magyarországon viharok támadnak, meg kell adni a módokat, az eszközöket a Haynauk képében? (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) T. ház! Mik ezek a viharok? Az úgynevezett zsidókérdés és az antisemitismus. És én azt mondom, hogy ha volt valaha ürügy, mely nem arra való, hogy külön rendszabályok alkottassanak, de szüksége volt valakinek külön rendszabályokra, akkor az antisemitismus oly ürügy, arra kényelmes; de hogy arra való volna, azt kereken tagadom. (Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Legyen nekem megengedve, minthogy az antisemitismus határozottan dominál a jelen felirati vitában, hogy én az antisemitismussal magával nem hosszasan, hanem lehető behatólag rövid vonásokban foglalkozzam. (Halljuk! a szélső balon.) [188] Nem úgy teszek, mint az antisemita párt — mert most már pártot képez — hogy engednék csak egy hajszálnyit is azon álláspontból, melyet a mult országgyűlésen elfoglaltam; korántsem. Én ma is azon alapon állok: vétessék be a zsidó vallás a törvénybe, tegye meg a zsidóság a kellő felételeket, szervezze egyházát, állítsa nemzeti alapra, (Helyeslés a szélső baloldalon) sőt tovább megyek és azt mondom, hogy azon áradat, mely Galiczia felől Magyarország felé tódul, melynek megfékezését maguk a magyarországi zsidók sem rosszalják, akadályoztassék meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, első beszédemben azt mondtam; reform! és ma is azt mondom, hogy reform! ... Meglehet, t. ház, hogy a mit én a reform tekintetében követelek, az mások álláspontjából majd megrovás alá esik, de abból nem fogok engedni soha semmit és soha oly magyarázatokat nem fogok hozzáfűzni, melyek valakit tévedésbe ejthetnének. Ki fogom mondani tisztán, különösen pedig óvakodni fogok attól, hogy a mit megrovok, azt magam is cselekedjem; szóval, megállok a magam álláspontján. Vájjon megállottak a t. antisemita urak a magukén? Nem épen. T. ház! A társadalomban, a sajtóban, sőt e házban is nem egyszer voltunk tanúi annak a defínitiónak, a melynek végaccordja mindig az
