Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

két factor törekszik. Az egyik az álliberalismus, a melynek egyik nevezetes pontja e ház, a melynek nevezetes szereplője a jelenlegi ministerelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) A ki alkotmányos formát, szabadelvüséget, szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdet, de csak szóval, tetteiben pedig adós marad a beváltással. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A másik áramlat az, hogy a mit nem érhettek el régenten a lelkiismeretnek békóba verésével, a mit nem értek el régi időben a jobbágyság devratálásával, azt ma más úton és más törekvésekkel kísérlik meg. Bekövetkezett tisztelt ház, hibás társadalmi nézetek következtében: a tőke feudalismusa. Valamint a régi időben a máglya és a korlátlan akarat jobbágygyá tette a föld népét és az egész társadalmat: ugy ma a hatalmi jelszavak által a tőkét előtérbe tolva, jobbágygyá teszik a népet és a társadalmat; de a népre és a társadalomra nézve tökéletesen mindegy, hogy milyen czímen de tény az, hogy szabadságától megfosztatik. (Ugy van! balfelől.) Vájjon a viszony, a mely a régi feudális ur s az ő jobbágya közt fennállott, nem szakasztott az, a mit a hitelező és adósa közt fennáll? Vájjon az a zsellér viskó, melyben a jobbágy lakott és az a munka, melyet urának teljesített, nem volt-e a kamat a tőke után, a mely viszonban ő az emberi jogait, emberi szabadságát elvesztette és vájjon a mai hitelforgalom mesterkélt, csalást privilegizáló korában a hitelező és adós közt nem szakasztott az a viszony van? Vájjon látunk-e mi más különbséget, mint azt, hogy hatalmak, koronás fők, előkelőségek belementek ebbe az áramlatba és mozgalomba? Ugyan felkérem a t. ház figyelmét és felhívom emlékező tehetségét arra a nevezetes momentumra, mikor Bécsben egy híres per folyt le és mikor a védő ügyvéd az államfőügyészszel szemben belenyúlt zsebébe, de a főügyész visszatántorodott, nem mert tovább menni — tudjuk, mi volt abban a zsebben. Tudjuk jól, hogy ki volt Langrand-Dumonceau, tudjuk, mit jelent a äHöchste Fructificrung." ... Még egyet vagyok bátor figyelmébe ajánlani s ez az, hogy szabadságharczunk egyik kimagasló alakja, Klapka tábornok csak a napokban emlékeztetett és figylemeztetett bennünket fiatalabb nemzedéket arra, hogy mi szabadelvűség tekintetében aláhanyatlottunk és bánatosan mondja, hogy vannak azon idők, mikor ő és társai lelkesültek? A tábornok statistikai adatokhoz is folyamodik, melyek alapján a kibékülést ajánlja és követeli a kibékülést az állapottal magával. A statistikai adatok összegéből pedig az tűnik ki, hogy József császár idején Magyarország zsidósága 25,000 főnyi volt és ma a 700,000-t megközelíti. Nem tagadható t. ház, hogy e számnak ekkorára való növekedése nem a belszaporulat folytán jött létre; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) T. ház Én tapasztaltam a zsidókérédés keserűségét egész kiterjedésében és én megmondom a t. háznak azt, hogy engem a zsidóság a maga sajtójában hitvány rágalmazónak nyilvánított; de én álláspontomon mégis megmaradok, mert megoldást keresek; még megmondom azt is, hogy Istóczy képviselő ura lapja rólam azt állította, hogy én hitvány, haszontalan csavargó vagyok (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat! Zaj.) Ily körülmények közt ismételve kijelentem, hogy én egész ridegségében ragaszkodom a magam álláspontjának ojectivitásához. A zsidókérdés elmérgesedése következménye az állam rosz gazdasági helyzetének és állami alárendeltségnek (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és következménye azon körülménynek, hogy azokat a tényezőket, melyek nélkül a nemzet egyáltalában nem existálhat, hogy azokat a nemzet nélkülözni kénytelen; (Zaj) és én a zsidókérés elmérgesedése meggátlásának legelső és legfőbb követelményét abban látom, hogy Magyarország állami és gazdasági önállósága érvényre juttassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ... A zsidó felekezet, mint vallásfelekezet törvénybe véve nincs, minthogy Magyarországon vannak törvénybe bevett vallásfelekezetek, az első lépés az, hogy igyekezzék megszerezni mindazon feltételeket, a melyeknél fogva a törvénybe bevett felekezetek sorába léphet és álljon oda és találjon alkalmat arra, hogy nyilvánítsa ki, hogy ő a modem civilisatio és a kor kívánalmainak megfelelő állást akar elfoglalni, el is fogja foglalni és ünnepélyesen, határozottan lemond mindazon válaszfalakról, hagyományokról, a melyek a beolvadást az ő saját tudtával és kívánságával eddig lehetetlenné tették. ... T. képviselőház! Én ismerem az áramlatot, én jól tudom, hogy a zsidóságnak egy része nem is idegenkedik az ő ügyeinek rendezésétől, hanem én perhorrescálom azt, hogy akkor, mi-