Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Hogy ez az eljárás, melyet nem ugyan a t. minister ur, hanem t. elődje initiait, mennyire ment, világosan bizonyítja az, hogy a fiatalabb csemeték öntözésére viz kellett, tehát megtör­tént az az intézkedés, sőt keresztülvitetett, hogy a kertben kutat ástak és a kútban viz termé­szetesen nem volt. nem azért van t. ház Ma­gyarországnak egy Zsigmondy Vilmosa — de ő nem is szülséges ehhez, elcsapom azt a geoló­giai gyakornokot, a ki egy évi gyakorlat után meri mondani, hogy ott kutat lehet ásni, hogy vizet keressenek. Hanem 2000 frt költség, az abba a kútba veszett és az csakugyan ott van a viz helyett. (Derültség a szélső baloldalon.) S tény az, hogy most a csemeték öntözésé­re véghetetlen meredek hegyre föl a völgyből szekerén lovon kell a vizet szállítani. Ezen a szendrői állomáson én sok minden­félét tapasztaltam. Láttam ott a szőlőt egy mezsgyével körülvett területen, mely tökélete­sen elburjánzott. Mi ez? Azt a felvilágosítást kaptam, hogy ez egy tudományos kísérlet. Milyen tudományos kísérlet? b. Kemény Gábor ő excellentiája olvasván a „Pester Lloyd"-ban, hogy a phylloxera ellen a legbizto­sabb védekező szer az, ha a szőlő egészen ma­gára hagyatik, majd megbirkózik ő avval, ez el­őtte annyira fontosnak és elfogadhatónak tünt fel, hogy 1000 métert erre az experimentrumra rászánt és a vége az, hogy a szőlő elpusztult mind, a phylloxera megmaradt és szép dudva­termés keletkezett rajta, de egy érdemét ennek az experimentrumnak elismerem, hogy a ma­gyar államnak egyetlenegy krajczárjába sem került. (Derültség.) Feljebb hatolva t. ház, a tőkék egész sorára találtam, melyekre kendertörek volt nagy mas­sákban. Kérdeztem, hogy mi ez? Ez is tudo­mányos kísérlet. A tudományos kísérlet az, ha nem csalódom, hogy egy vaskereskedő arra az ideára jött, hogy az áztatott kender, mivel igen rosz szagot terjeszt, tökéletesen alkalmas arra, hogy ha a szőlőtőkére nyakravaló gyanánt kö­tik, kipusztítja a phylloxerát. (Derültség.) T. ház, ezek az illető kormányközegek által oda­bocsátott tudományos kísérletek. Ezekben van bizonyos humor, tagadhatat­lan, sőt azt sem tagadhatom, hogy nagyon ne­vetséges. De van ezeknek a dolgoknak egy véghetetlenül komoly oldala, mire a t. ház fi­gyelmét felhívni bátorkodtam. (Halljuk!) Mikor mi itt nem százezreket, hanem milliókat köl­tünk tudományos intézeteink fentartására, ha mi azokban szakembereket alkalmazunk, ha mi iparkodunk, hogy ezek a szakemberek és sza­kerők láttassanak el szakmájukhoz szolgáló minden kellékkel, hogy fejlődjenek ugy, hogy nemcsak az ország számára, hanem a civilisatio számára is erőket nyerhesünk, nemcsak tudo­mányos téren, nem azok vétetnek elő, mikor ily kérdések eldöntéséről van szó, hanem a szak­emberek teljes kikerülésével ily experimentru­mok, kenderrel való kísérletek stb. foganatosít­tatnak, nagyon jól tudom, mit jelent az, a mit a minister ur most feljegyzett, mert a minister ur­nák ép ugy, mint elődjének, meg vannak a ma­ga emberei. Hanem biztosítom őt arról, hogy ha ezek az emberek be is látják, hogy ez vagy amaz helytelen, nem merik megmondani a mi­nister umak. Azt mi igen jól tudjuk, hogy nem merik megmondani, tartózkodnak attól, mert ez talán valakire kellemetlenséget hozna. Hanem azt mondom, hogy Magyarország tudományos reputatióját semmi sem rontja annyira mint azon eljárás, hogy a mennyiben lehet, nem a füg­getlen gondolkozású szakembereket hallgatják meg, hanem azokat, a kik úgyszólván az ő fegyel­mi hatóságuk alatt állanak és kiküldenek olyano­kat, a kik véleményük kimondásában, kevés ese­tet kivéve, minig akadályozva vannak. No már t. ház, én megszavazok ezen ügy­ben még több költséget, mint a mennyit a mi­nister ur felvett, ti. a phylloxera elleni rationális védekezésre, a magyar borászat fentartására. De hogy egyeüenegy krajczárt sem szavaz­zak meg oly kisérleti állomásra, melynek sem fel­ügyelete nem lehet tökéletes, mert a központból Szendrőre egész utazás esik, mely kisérleti [160] állomás a gazdaközönségre nézve csak nagy ne­hezen hozzáférhető, sáros időben pedig teljesen hozzáférhetetlen és mely kisérleti állomás ezenfe­lül oly talajon van iniciálva, mely absolute semmi jelentőséggel nem bir Magyarország egyik borvi­dékére sem, ezen kisérleti állomásra nem szava­zok meg egy krajczárt sem. Constatálom, hogy én nemcsak a szendrői állomást néztem meg, hanem az ottani szőlő­szet romjait is és constatálom, hogy Szendrőre szőlőgazdaság tekintetében semmi súly nem helyezhető. Mert ott szőlőt rendszeresen ter­meszteni sohasem lehetett, mert a talaj impro­ductiv. Az igaz, hogy tartottak a magyar embe­rek Szendrőn szőlőt, de ugy, mint száz és száz magyar ember teszi, csak azért, hogy szőlője

Next

/
Oldalképek
Tartalom