Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

legyen, de nem azért, hogy jövedelmezzen, ép ugy mint a városi ember tart egy kis virágos kertet élvezet czéljából. Ha ott elpusztult a sző­lő, abba nem érdemes befektetni semmit, Én megszavazok többet is, ha kisérleti állomások állíttatnak fel oly hegységekben, a melyek bír­nak fontossággal, a melyeknek fajboruk van, de tiltakozom az ellen, hogy a tudomány nyilvá­nos meghamisításával oly hegylánczokon tétes­senek kísérletek, a melyek már természeti vi­szonyaiknál fogva sohasem alkalmasak azon czélra. És ha talán van valakinek kétsége az iránt, hogy a karst absolute nem való arra, én megzörgetem e házban a köveket, melyeket on­nan hoztam, (Egy dobozt megráz. Nagy derült­ség), mert bocsánatot kérek, hallatlan, hogy ott oly módhoz folyamodnak, hogy a meddő szik­lát dynamittal rigolirozzák. (Derültség.) Igenis vannak oly hegyek, hol a dynamittal való rob­bantás tökéletesen helyén van. A dynamittal va­ló robbantás ott van helyén, a hol a szőlőtalaj­nak szánt hely trachitos, de hogy valaha kerek e világon a karstot termőfölddé lehetett volna átalakítani, ez megszületik valamely szabályos illetékekkel kinevezett kormánybiztos fejében, de a tudomány szempontjából egyáltalán nem állhat fenn. (Helyeslés a szélső balon.) Azért csak akkor vagyok hajlandó megsza­vazni ezen tételt, ha a szendrői állomás, a mely a dolog érdemére nézve semmi jelentőséggel nem bir, sem szőlészeti tekintetben, sem jövőre való hivatással, kivétetik az összegből, vagy a megfelelő összeg más állomásra fordittatik, de a szendrői állomás megtartása mellett nem sza­vazom meg. (Élénk helyeslés a szélső balon.) 1881—84. 52. A vallásszabadságról és a lelkiismereti szabadságról 1884. január 23. KN. 1881—84. XIV. 168—169. [168] T. ház! Én részemről azt hiszem, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam felszólalása már hangjánál fogva is megérdemelte volna azt, hogy a dominicanusról vett példával vagy feltevéssel ne hozassék kapcsolatba; (Igaz! szélső balfelől) azt hiszem, hogy a t. minister ur concedálni fogja azt, hogy ha azt a dominicánus barátot megverik, ak­kor törvényes biróság előtt meg fogja kapni az elégtételt s én akként fogom fel a dolgot t. ház, hogy Irányi t. képviselőtársam ép ezt kereste: a sérelemért az igazságszolgáltatást. Különben t. ház, megvallom, hogy én min­denben nem érthetek egyet Irányi Dániel t. képvi­selőtársammal sem. Én a leghatározottabban tisz­telem benne azt a kitartást, azt a consequential, melylyel ő a vallászabadságot mindannyiszor fel­veti, valahányszor rá csak alkalom nyilik: hanem t. ház, vallásszabadság és lelkiismereti szabadság kétféle dolog. Ezt egy hasonlattal fogom némileg megvilágosítani. Minthogy a vallás, mint olyan és a hit, mint olyan nem annyira az intelligens ember szem­pontjából tekintendő, hanem tekintettel kell len­nünk magára a tömegre is, minthogy az kell hogy vezettessék: ennélfogva a hit és lelkiismeret kö­zötti különbséget, vagyis viszonyt kifejezi az a bandita, a ki leboml a boldogságos szűz előtt és ott teljes áhítattal imádkozik ahhoz, hogy legyen segítségére, hogy mint felbérelt gyilkos azt a ki neki kijelölve van, ledöfhesse. Az áhítatosság, mely őt a boldogságos szűz képéhez vitte, az a hit dolga, a ledöfés az a lelkiismeret dolga. Én tisztelt ház, nem habozom kimondani azt, hogy én az ag­nosticusok közé tartozom. (Mozgás.) Én, perhor­rescálom azt a tant, melyet bizonyos egyházak ha­tározottan hirdetnek, hogy az ember szenvedésre, nyomorra van teremtve, hogy ezen a világon nyo­morogjon, nélkülözzön, szenvedjen, majd ott a túlvilágon elveszi jutalmát. Nekem az embene nézve vallásom az, hogy töltse itt ezen a világon a maga rendeltetését és a maga törekvéséhez képest itt boldoguljon; de én elismerem azt, hogy mindaz egy államban, a mi magának az állam keretében nyilvánosságot követel, a mi bármiképpen érint­kezésbe lép az állammal mint szervezettel, az csak positiv alapon tehető és az államnak igen is kötelessége, a mint hogy joga is, hogy ő a positiv alap megteremtését követelje; a vallás és lelkiis­meret szabadságát egy szervezetbe kell hogy ölt­se: egyháznak nevezzük és az állam csak egyhá­zakat fogad be positiv hitvallások alapján. A megbirálás tekintetében tisztán magyar álláspont­ra helyezkedve, nem fogadhatom el azt a megkü­lönböztetést, a melyet Irányi Dániel t. képviselő­társam tett, hogy az államnak egyedüli feladata csak az lehessen, hogy vizsgálja meg, vájjon az állam magasabb törekvéseivel nem ütközik-e össze egy bizonyos vallás; mert ez nem tiszta fogalom. Ott, a hol a világi fő egyszersmind egyházi fő is, ott az államnak magasabb törek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom