Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

67 óra van fordítva. Menjünk a nyelvek dolgában tovább. A magyar nyelvre 30, a németre 19 óra fordíttatván, ez kitesz 49 órát. Már most bocsánatot kérek, következnek azon tárgyak a melyeken a mai társadalom főképen nyugszik. Következnek a mathematicai és természettudományok. A gőz és villany korában a classicusokkal nem lehet sokra menni és ha a minister ur visszagondol a mult évben egybehívott szakértőkre, a kiknek egyike, dr Say, szépen kifejtette azt, hogy midőn a classicus nyelvekben kitűnő jártasságai biró egyik társával meglátogatta Görögországot és Egyiptomot: a classicus műveltségi férfiú mindenütt megszerezte a magyar névnek a tiszteletet és becsülést. A természetrajzra 9 óra fordittatik. Hogy a természetrajz iránti felfogás minő, egy példával leszek bátor illustrálni. Megjegyzem, hogy a jelenlegi tanterv szerint kezdődik a természetrajz taníttása az ásványtannal így, a mikor még a gyermek sem vegytannal sem stereometriával nem foglalkozott. Ez jellemzi a szakférfíakat, mert e szerint a tanulók nem szerezték meg még az alapot, a melyen a a természetrajzot el lehetne sajátítani. A phisicára van 10 óra, a mathematicára 22 óra, miből következik, hogy azon szaktudományok, a melyek a mai társadalomra nemcsak jellemző, de döntő befolyással is bimak, az ó-classicai nyelvekkel szemben ugy állnak, hogy a régiségnek 67, a gyakorlati életnek 48 óra szenteltetik. Ez t. ház, szerintem fenn nem tartható. Én átfutva azt, a mit a 3.§. a tantárgyakra vonatkozólag tartalmaz, felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy itt négy nyelvnek és ezen négy nyelv irodalmának tanításáról is van szó. Bocsánatot kérek, tessék az emberi szervezetet figyelem tárgyává tenni. Tessék megfigyelni, hogy mikép fejlődik a gyermek felfogásképessége. Tessék azután összehasonlítani ezt a feldolgozandó anyaggal és azzal, hogy egy 10-11 és 15 éves gyermek mire képes: és ekkor meg lehet róla győződni, hogy négy nyelvet és annak irodalmát tanítani és e mellett azon szakokat is előadni, a melyek a társadalomra múlhatatlanul szükségesek, ez pedagógiai képtelenség. ... 1881—84. 39. Sokadszor a közoktatási törvényről 1883. április 5. KN. 1881—1884. XI. 317—319. [318] Bátor leszek a t. képviselőháznak most megmondani épen a reáliskola ötletéből, hogy mit követelek és mit várok én az igazi középiskolától, alkalmazva az emberre, ki a társadalomnak bizonyos pontja helyet foglal. Ha az én eredeti tervezetem szerint akarjuk berendezni a középoktatást, vagyis egy bizonyos rendszerre akarjuk alapítani: akkor igenis a középiskola, az egységes közpiskola egyenes vonalat kell, hogy képezzen a népiskolától az egyetemig. De nekünk számolnunk kell az élettel és én már akkor mondtam, hogy gondoskodni kell bizonyos megállapodási pontokról, a honnan az egyes tehetségek, akár a gyengébb tehetségek, akár azok, kik más pálya felé gravitálnak, folytathassák a maguk tanulmányait a gyakorlati életre való tekintetből; tehát már magában ez involválja azt, hogy a középiskolának oly emberanyagot kell teremteni, a mely a modem tudás tekintetében összhangzatos lenne. Mi adja meg ezt, mit követelek én attól az embertől, a ki a gymnasium vagy reáliskola VIII. osztályából kimegy az életbe, a nélkül, hogy az egyetemre térne? Kivánom tőle azt, hogy ő a természetnek, a társadalomnak jelenségeivel szemközt ne legyen ignoráns, hogy azokkal a jelenségekkel szemben a melyekbe minden ember az életben okvetlenül úgyszólván, belebotlik, azoknak megfejtése iránt élénk érzékkel és egészséges alappal birjon. Ehhez kell viszonyítani az úgynevezett classicus, mint az úgynevezett reális anyagot, melyet az ifjúnak adunk. Ha ez igy van t. ház. akkor hol van indokolva a kettéválasztás? A kettéválasztás szerintem sem a tudomány egyetemességére, sem a gyakorlati életre való tekintetből, sem semmikép indokolva nincs, mert itt, e törvényhozásban kénytelenek vagyunk számolni az élet factoraival. És mi jelentkezik itt egy tisztán oktatásügyi kérdés ötletéből? Hallunk confessionalis kérdéseket, hallgatunk vallási kérdéseket, nemzetiségi kérdéseket, hallunk teljes dissonantiát, csak azt az egyet nem , a mit ezen törvényjavaslatnak megoldani kellene, ti. az igazi, helyes, correct oktatást, az emberek nevelését nemes szellemben, a gyakorlati élet számára.