Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

vényjavaslat 1. §-a egy olyan elvet állít fel, melyet a többi szakaszok nem csak módosítanak, hanem sok tekintetben a tulajdonjogra, az önrendelkezési jogra való vonatkozással lerombolnak. Kimondja a törvényjavaslat, mint kiemeltetett, hogy a szabadtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka a vadászati jog és aztán minimumnak commassatió tekintetében 50 holdat tüntet fel. Ez nem megoldás, nem igazságos eljárás. Nézetem szerint igenis szükséges, hogy a vadászat bizonyos szabályokhoz köttessék: de akkor kimondható szerintem az is, hogy a ki a föld birtokosa, vagy azok, a kik a föld birtokosai, tekintet nélkül a terjedelemre, tartoznak vadász-társulatot alakítani bizonyos mondaiitások és körülmények közt, hogy a vadászati törvénynek ugy nemzetgazdasági, mint földmívelési tekintetben való végrehajtása szabályoztassék és biztosittassék. Ezt a törvényjavaslatot tanulmányozva, t. ház, be kell vallania mindenkinek, hogy ez inkább sport szempontból, mint más szempontból hozatik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát én a sport iránt is kellő tisztelettel viseltetem és érzékkel is birok iránta. De ezt a túlhajtást nem tartom sem jogosnak, sem okosnak. A t. előadó ur azzal kívánta megnyugtatni bizonyos rendelkezésekre vonatkozólag a t. házat, hogy szaktestületek hallgattattak ki és azok tanácsa szerint alakíttatott át a törvényjavaslatnak például azon része, mely a vad megóvásáról és megkiméléséről, egyáltalán a tilalomról intézkedik. Bocsánatot kérek t. ház, de a mit e törvényjavaslat 9. §-a magába foglal, hol a tilalmak ki vannak mondva, hol azonkívül bizonyos kategóriák vannak felállítva: arra nézve kénytelen vagyok kimondani, hogy nem a mai tudomány magaslatán van megoldva. Ily formában a törvényt meghozva, épen az ellenkező czél fog eléretni, mint a mely contempláltatik. Ha méltóztatnak megengedni, példával is állok elő. (Halljuk!) A törvényjavaslat 9. §. c) pontjában az őzbakra nézve a tilalom kimondatik január 15-től ápril 15-ig. Szeretném tudni, Európában bárhol azt a tudományos testület vagy azt a szaktanácsot, mely ki mer állani és azt mondani, hogy az őzbak valósággal akkor kímélendő, mert e tilalom azon feltevésből történik, hogy az őzbak akkor üzekedik. Már pedig a nemzetgazdasági szempont, ti. a vadnak kellő felszaporodása azt követeli, hogy épen az üzekedési időben kiméltessék meg a vad, azonkívül engedtessék meg korlátlanul vagy korlátolva vagy egész szabadon a vadászat. Ugyané szakasznak van egy pontja h) betű alatt, a mely, bevallom, rendkívüli haladás a vadászati törvényekben egyáltalán; s egy oly pont, a melyet törvényhozásoknál behozni igen kevés helyen sikerült, ti. az éneklő madaraknak minden időben való megóvása. De a florenczi congressus, a mely épen csak azért tartatott, hogy szorgalmaztassék a törvényhozásoknál a hasznos madarak védelme, nem mondta, mert nem mondhatta ki azt, hogy „éneklő madarak", mert ez collectiv fogalom és tulajdonképi éneklő madarakon kivül még vannak igen hasznos más madarak is, melyek a kiméletet ép oly mértékben megérdemlik, mint az éneklő madarak maguk. Ép ugy állunk a 13. §-sal, a hol felemlittetnek azok a vadak, illetőleg kártékony állatok a közgazdaság és háztartásra való tekintetből, a melyekre nézve egyáltalában tilalom nincs, vagy csak igen korlátolt tilalom van. Találunk keselyüket, sasokat, sólymokat, kányákat, vércséket. Ezek mind oly rendkívül tág fogalmak, hogy azoknak a törvénybe ily módon való bevétele egyáltalában nem acceptálható; mert egyetlen ellenvetés, [49] a mely ez ellen eddig felhozatott, az, hogy a végrehajtással úgyis csak tanulatlan kerülők szoktak megbízatni, a kik nem distinguálhatnak, hogy mi a sas, mi a kesely. Bocsánatot kérek, hisz a törvényeket nem a tapasztalatlanok kedveért és nem az ostobák — bocsánat a kitételért — vagy tanulatlanok számára, hanem a tanultak számára szokták hozni, kiknek hivatása és feladata az, hogy ezeket az alsóbbrendű végrehajtó közegeket kellőleg oktassák s nagy tévedés azt feltenni t. ház, hogy azok a folytonosan szabadban mozgó, talán az irás és olvasásban kevésbé jártas kérni ők ne bírnának kellő megfigyelsi és megkülönböztetési tehetséggel; sőt én közvetlen tapasztalás alapján állíthatom, hogy sokszor még sokkal finomabb megkülönböztetési erővel bimak, mint sok akadémikus, a ki például biológiai dolgokról ír, miket saját szobájában kieszel. Én tehát t. ház, ezen hiányoknál fogva és tekintettel azokra, a mik a tulajdon és az önrendelkezési jogba ütköznek, ebben a formában nem járulhatok a törvényjavaslathoz és óhajtom annak a bizottsághoz való visszautasítását; ha azonban — a mi igen valószínű — ez nem következnék be; kénytelen leszek ezután az egyes