Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

a természetes törvénynek voltaképeni lényege egész határozottsággal megfejtve volna, de annyi áll, hogy a mint a kísérletek jelenleg bizonyítják, akár Jennemek, a ki először hozta be a vactinatiót, akár Pasteur tanai álljanak, minden esetre tapasztalat az, hogy egy méreg beoltása megerősíti az organizmust, hogy hasonló méreg tömege többé rajta erőt ne vegyen, össze ne rombolja, ez minden esetre áll; de a mit kétségbe vonok b. Prónay t. képviselőtársammal szemben, az az, hogy a socializmus és a socialisticus csepp csakugyan méreg — én egészen érzem annak súlyát, a mit mondott — de azt mondom, hogyha valaki ez anyagról azt mondja, hogy az a méreg, ám először analysálja, mutassa meg és csak azután mondja ki, hogy az. Bocsánatot kérek, akár a társadalomban, akár a törvényhozásban, vagy bárhol mondassák ki e szó „socializmus", azt igenis bizonyos körök, rétegek méregnek tekintik, miért? azért, mert a socialismus kitételhez odium van kapcsolva, odium a nemzetek szempontjából, hogy a socialismus megtagadja a nemzetet, a socialismus intemationalis, a socialismus nem tiszteli a történetet, nem tisztel semmit, hanem általánosítani akar olyat, a mi meggyőződésem szerint általánosítható soha sem lesz; nem lesz pedig azért t. ház, mert valameddig a földgömb zónákat tüntet fel, a melyek az emberiségre és mindenre, a mi rajta van, átalakító és jellegfejtő erővel bimak: mindaddig nemzeteknek kell létezniök és fognak létezni, a melyek hajlamaik szerint valóságos egyediséget alkotnak. Socialismusnak tehát olyforma international ss tétel, a mint azt hangoztatják azok, a kik nem értenek hozzá, az soha sikerülni nem fog. A voltaképeni socialismus egészen más. A mi azokban a tömegben jajgat, mi bennök, mint vád hangzik a hatalmak ellenében, az a közeledő éhség, a közeledő nyomor, az igazságszolgáltatásnak rosz volta, az állami vezetésnek megbízhatatlansága és a mint épen b. Prónay t. barátom megmondta, csak más alakban, ugyanolyan politikának a folytatása, mint volt a régi korban az egyszerű nyílt erőszaknak a politikája. (Mozgás a jobboldalon.) Hát én olyan értelemben, hogy már most Magyarországon is a társadalom minden rétegében lüktet az elégedetlenség, én ebben socialismust látok. De ennek a socialismusnak alapokait vizsgálva, vissza kell térnünk egy olyan állami kormányzatra, a mely nem számol semmi egyébbel, csak hatalmával és mások érdekeinek a szolgálatával. Tehát én, midőn arról van szó, hogy egy nagyobb baj megelőztessék, igenis nagyon szükségesnek tartom, hogy itten beoltás történjék, nem az intemationalis socialista elvek cseppjével, hanem avval az orvoslattal, a mely , hogy megadassék egyedüli czélja annak a gyűlésnek és annak a tanácsnak, a mely a nemzet kebeléből ide küldetett. És minthogy én erről meg vagyok győződve s meg vagyok győződve arról, hogy mig a nemzet érdekei ellenében vezettetnek az ügyek a túlsó oldalon, egy ilyen beoltás soha történni nem fog; sőt miután én tökéletesen meg vagyok győződve arról is, hogy sem a kormány, sem az azt támogató többség nem bir felemelkedni arra a magaslatra, hogy első és legfőbb kötelessége az, hogy a nemzetben ne nézzen csupán csak egy kiaknázható és örökösen kiaknázható bányát, a melynek istápolására, erősbbítésére semmit sem követ el; mindaddig, a mig nem emelkedik fel arra a magaslatra, hogy neki saját érdekében ép úgy, mint a nemzet érdekében szoros kötelessége azt a forrást, a honnan táplálkozik, egyszersmind erősbbíteni is; miután tudom, hogy azt nem fogja tenni: én soha intézkedéseihez hozzájárulni nem fogok, minden intézkedését nagy kételkedéssel, bizalmatlanul fogadom, nem várom tőle soha Magyarországnak sem felemelését, sem visszahelyezését oda, a hol törénelmi fejlődése következtében állania kell, én megtagadom vele szemközt a bizalmat s ezzel a törvényjavaslattal szemben az általam kifejtett okoknál fogva teljes közömbösséggel viseltetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881-84. 34. A vadászati jogról 1883. február 8. KN. 1881—1884. X. 48-49, 68—69. ... [48] Én nagyon élénken óhajtom t. ház, hogy legyen egy vadászati törvényünk és azt is megengedem, hogy a ház asztalán fekvő törvényjavaslat az ellőbbihez képest bizonyos haladást tüntet fel. De ezen formában, a maga egészében, én ahhoz hozzá nem járulhatok (Halljuk!) és óhajtanám azt, hogy a törvényjavaslat adassék vissza a bizottságnak új átdolgozás végett. Az tagadhatatlan t. ház, hogy a tör-