Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

az jól tudja, hogy egy lóra százezerek vannak privát fogadáskép téve. És láthatjuk azon boldogtalanokat, a kik minden vagyonukat ép ugy, mint a rouletten, elvesztették ló verseny i fogadások által. Én nem akarok beavatkozni a magán fogadásokba, de épen az, hogy ilyen colossális tételek tétetnek egy lóra, bizonyítja azt, hogy itt a ló utolsó erejének kihasznállása mellett, nem törődve azzal, ha a ló futás után akár összerogyik, vagy felvérezett oldalbordáival soha többé használható nem lesz,csak azt tekintik czélnak, hogy az illető nagy összeget megnyerhessék. Ezt én a lótenyésztés emelésének nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá a mi magát a totalisateurt illeti, és annak romboló hatását tapasztalom minden rétegében a társadalomnak itt a fővárosban, sőt a vidéken is. Nem bánom, ha fogadnak az illető emberek, de hogy egy gép állitassék oda és hogy oda a szegény iparos, a ki a budapesti rosz konfortablis lovon kivül alig ismer más lovat, kimenjen és ott kezdjen lovakat bírálni, azt észszerű dolognak nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen indoklás alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: „Határozza el a ház, hogy a lóversenyekre előirányzott 28,000 frtnyi tételt kizárólagosan csak a magyar lótenyészanyagnak versenyben való kipróbálására és kizárólag csak idő elleni versenyekre rendeli. Továbbá határozatilag utasítja az igazságügyministert, hogy a belügyministerrel egyetértve a totalisateur, mint a büntető törvénykönyvbe ütköző minősített hazárdjáték ellen, tegye meg a törvényszabta intézkedéseket."(Helyeslés a szélső balfelől.) 1881—84. 31. A Vallási és Közoktatási Minisztérium 1883. évi költségvetése alkalmával 1882.clecember 16. KN. 1881—1884. VIII. 247—252. ... [248] A mi közoktatási ministerünk a protectiónak sem tudja útját állani. Hiszen a catedrák betöltésének történetét ismerjük. A ki követi nyomról nyomra, hogy bizonyos tanférfiak mikép jutottak catedrához, az mindent meg fog találni, csak elégséges qualificatiót nem; bele játszanak mindenféle hivatalos viszonyok, szóval ott, a hol a valóságos legnagyobb qualificatiót követelem és kell, hogy követeljen mindenki, ott mellék tekintetek játszanak közbe, oly melléktekintetek, hogy azt tovább tűrni a közoktatás kára nélkül nem lehet. Már oda jutottunk, hogy ma Magyarországon a tanári pálya nem hivatás többé, hanem hivatal. Hiszen látjuk, hogy a tanárok hogy helyeztetnek át egyik tanszékből a másikba a nélkül, hogy kérdés tétetnék, hogy vájjon megérdemlik-e az áthelyezést, vájjon az új helyen be fogják-e tölteni kötelességüket, az nem kérdés, hanem a kérdés az, hogy czélszerűség vagy az érdekek ugy követelték, hogy ez ugy legyen és azután ugy is van. Ezen rendszemek t. ház, megvannak a maga consequentiái. Az ország ifjúsága a tanrendszer fejletlensége és fejetlensége következtében örökös experimentálásának van kitéve. A közoktatás terén való experimentálás veszedelmes dolog azért, mert agyonexperimentálja az elemeket, sőt az egész társadalmat, a hol tudományos tekintetben kellő megállapodás nincs és igy találjuk, hogy a mai társadalom tele van félműveltekkel, a kik abban a jóhiszeműségben, hogy egészen műveltek, sokkal magasabb igényeket támasztanak a társadalom irányában mindenfelé és azt hiszik, hogy azoknak valósággal meg is tudnak felelni. És megtaláljuk a társadalomban a tanfelügyelőket ugy, a mint Németh Albert t. képviselő ur igen jól jellemezte és megtaláljuk a szaladgáló tanárjelölteket, a középtanodai tanárok torzképét, a kik egyenesen a tanrendszer kifolyásának proletárjai, ugy hogy bámulom, hogy Csiky Gergely, a ki szereti az ő alakjait az életből válogatni, hogy ezeket a kiválóan alkalmas [249] typusokat fel nem dolgozta. (Derültség.) Én nem szándékozom ma csupán csak bírálatot mondani, mert én valósággal óhajtom, kivánom, hogy ebből a chaosból kibontakozzunk, hogy mi egyszer egészséges irányba térjünk. Megmondom, hogy mit tartok én fő okának, hogy ezen chaos egyáltalán létrejöhetett. (Halljuk!) A mi közoktatási ügyünknek nyélbeütői és mostani kezelői nem vetettek számot azzal, hogy az egész világon a műveltség dolgában teljes tökéletes felfordulás és más irányba való fordulás történt. Meghiszem én t. képviselőház, hogy ha a bírálatot az én szempontomból itt e házban 20—25 esztendő múlva valaki el akarná