Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

mondani, nem találna annyi fogékonyságot e bírálat iránt, mint a mennyire számíthatok én, mert ez a mi t. házunk tele van még azon elemekkel a chaoticus rendszemek a neveltjei. Mi volt a mértéke, mi volt az iránya annak a culturális korszaknak s egyszersmind a korszak tanrendszerének, a melyet classicusnak nevezünk? A műveltség fő fokmértéke az volt még e század elején, hogy az igazán művelt ember, kiváltképen Magyarországon tartozik latinul tudni, tartozik a classicusokat ismerni, tartozik bizonyos irodalmi jártasságot ebben a classicus irányban birni és ki is fejteni..Ez egészen czéltudatos rendszer volt, mert a vége az volt, hogy Magyarországon számos ember valóságos classicus műveltséggel rendelkezik is. Hogy ezt a czélt elérjék, az akkori tanárok ennek a rendszemek a kezelői és végrehajtói minden eszközzel rajta voltak; megkezdették a vocabulumokkal és fölmentek egészen a classicusok ismertetéséig és hogy némileg egyenletes legyen a resultatum, hát nem riadtak vissza még attól sem, hogy a gyengébbeknek, a kiknek nehezebb felfogásuk volt, a vocabulumot, az összes szabályokkal együtt szükség esetében bottal is a fejükbe verték. (Derültség.) Hát t. képviselőház, ennek a korszaknak vége van, erre visszatérni absolute nem lehet, mert a természettudományok nagy hatalma következtében a gőz, a villany uralkodása korszakában, ez mind lehetetlenné válik. Itt belejátszanak a tanrendszerbe olyan factorok és jelentkeznek olyan szükségek, hogy ideje már egyszer gondolkozni és valósággal tanácskozni, hogy tehát mi legyen az, a mi a jelenlegi viszonyok között okvetlenül felveendő a tanrendszerbe, hogy az logice, okszerűen, összefüggésben a népiskoláktól föl a legmagasabb intézetekig fejlesztessék? Az exact irány t. képviselőház, egészen más gazdálkodásra kénytelenít bennünket nem csak a közoktatásban, hanem egyáltalán az államháztartás minden terén, a társadalom minden körében. ... [250] Hisz, t. ház, ha a minister ur meg volt volna győződve arról, hogy nekünk egy középtanodai törvényre valósággal szükségünk van, akkor előtte csak egy út állhatott: „erről erősen meg vagyok győződve s ezt meg akarom alkotni; a törvényjavaslatot elkészítem, hozzákötöm tárczámat és meglátom, hogy a ház mit fog csinálni. "De mi azt igen jól tudjuk, hogy a t. minister ur tárczáját ahhoz kötni soha nem fogja. (Élénk derültség balfelöl.) Vagy pedig volt egy más út. Ha a t. minister ur meg van győződve arról, hogy közoktatásügyünknek csakugyan szüksége van törvényszerű rendezésre, akkor helyezkedjék az opportunitás álláspontjára és vegyen abba a törvényjavaslatba annyit, a mennyi bevehető a nélkül, hogy ezen féltékeny köröket egyáltalában sértse vagy azoknak féltékenységét kihívja. De az is tény, hogy a t. minister ur ily törvény megalkotására nincs hivatva; (Derültség balfelöl) mert teljesen igaz, a mit tegnap a t. minister úrról itt a házban mondtak. A t. minister úrról itt a házban mondtak. A t. minister urnák egész büszkesége, törekvésének egész kifolyása évenként egy rengeteg vastag kötet a közoktatás állásáról. Vagy tessék nekem valamely culturális intézményt megnevezni, melynek működése valósággal a nemzet szellemében tapasztalható is, a mely tehát valóságos institutió és a melyet a t. minister ur valóban ki is fejtett. Részemről ilyet nem találok. (Derültség balfelöl.) Ez csak initiálás, kapkodás, külföldi minták utánzata és hangzatos czímek, a melyeknek azonban semmiféle reális alapjuk nincsen. ... [251] A t. minister ur egyik alkotása a többi közt, a mire mindig roppant nagy súlyt fektetett és fektettetett mások által is, az iparmúzeum. T. ház! Magam is elismerem véghetetlen nagy fontosságát egy igazi ipar-muzeumnak; arra nézve azonban én azt a követelést merem koczkáztatni, hogy egy intézetnek kellően felszerelt és élő intézménynek kell lenni. Hogy az intézmény anyaga szerint kellőleg felszereltessék, adassék oly kezekbe, a melyek azt életben tudják tartani. Az igen t. minister ur azonban beérte azzal, hogy azt mondta: a költségek csekélysége következtében, tehát igy — úgy a város is hozzájárul, meg nem is járul. Absolut semmi életet ott nem tapasztalhatunk és már most következik az, hogy miután az ipar-muzeum, mint intézmény be nem vált, bár már hire járt, hogy csatoltatni fog az uj technológiai múzeumhoz. Hát én egyáltalában szeretném tudni, hogy a t. minister ur, mint vallás- és közoktatásügyi minister, mit tart a technológiai múzeumról. Mert az, szerintem, ha az iparra érti, akkor inkább a földmívelés, ipar és kereskedelmi ministerre tartoznék, mint a kire az ipar gyámolitása egyáltalában bizva van. De én nem kifogásolom, hanem szeretném tudni, hogy hát mi czéloztatik ezzel a technológiai múzeummal? Én annyit tudok, hogy ennek a tervezetébe Ieg-