Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

a végből terjeszsze a képviselőház elé, hogy a törvényhozásnak módjában álljon a katonai ne­velés szellemével és irányzatával megismerked­ni." (Helyeslés s szélső balfelől.) Ajánlom a tisztelt háznak elfogadásra, hogy mindenkinek módjában álljon, a katonai nevelés szellemével és irányával megismerked­ni. Egy második határozati javaslatom t. ház, szintén van e tárgyban, mely szintén a katonai nevelésre vonatkozik. Én ezt nem nyújtom be mint pártember, vagy mint talán a katonai in­tézménynek ellensége, hanem teszem, mint a humanitás híve, ki egyáltalán kivánom, hogy minden ember a maga módja szerint és a szük­séghez képest világosodjék fel, ha önmagától nem telik, adassék meg neki a felvilágosodás mások, intézmények vagy bármi más által, hogy a társadalomban egyátalán és illőképen megférhessen. Ebből ki nem veszem az osztrák katonatisztet sem. Én t. ház, az osztrák katonai sajtót, a röpiratokat figyelemmel kisérve, vala­mint azt a szellemet is, mely abban nyilatkozik, constatálom, hogy abban még mai napig is egy igen nagy csomó középkor nyilatkozik és nyi­latkozik — hogy ugy fejezzem ki magamat — a zsoldos szellem, a mely igen meszsze távol áll annak felfogásától, hogy mi voltaképen az az alkotmány, mi voltaképen a hadsereg viszo­nya a polgárhoz, mi a hadsereg maga ma, mi­dőn az általános védkötelezettség behozatalával az egész hadsereg mint intézmény átalakíttatott, nemzeti intézménynyé lett. Én ennél fogva jelenleg tekinettel kiválóan azon esetekre, melyek Magyarországon az egész nemzet nyugalmát megzavarták, sőt a melyeket külföldi hadseregnél is oly bőven ta­pasztalunk, kivált ott, a hol a katonai szellem még mindig a középkorban gyökeredzik, nem zárkózván el a helyzet előtt, melyben vagyunk, tisztán humanitási szempontból terjesztem be a következő határozati javaslatot: „Utasítsa a képviselőház az összes kor­mányt arra, hogy használja fel az őt törvény szerint megillető befolyását arra, hogy a közös hadsereg és adózó polgár közti viszonyokra, megfelelő póttanfolyamban oktatást nyerjen. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek ismerete ezentúl a tiszti vizsgák keretében foglaltassék, tehát a katonai nevelő tanintézetek tantárgyai közé is felvétessék." (Helyeslés a szélső baloldalon.) ... [205] Hát t. ház, a hol az ifjúság már any­nyira megy, hogy a gyakorlatiságban már a va­lóságos tisztviselőségig ér abban a korban, mi­kor leginkább lelkesülni kellene és szemei előtt kellene lenni a szabadság eszméjének; a mikor, ha itthon nem akad alkalom, meg kellene ten­nie, mint az az olasz hős, a ki most a ravatalon fekszik, hogy ti. más országba, idegen világ­részbe indulva a szabadságért küzdjön, ha kell, haljon; ez a mai gyakorlatiaskodó nemzedék megközelíthetetlen e tekintetben. Önök akarnak egynehány helylyel a közös hadsereg magyar szellemén javítani. Bocsánatot kérek, hát bir­nak-e önök egyetlen esetet kimutatni, akár a közel múltból, akár a messze múltból, hogy ilyen dolgokban, a melyekben Ausztria voltaké­pen gyökerezik, nem jog, hanem csak méltá­nyosság is uralkodott volna a hatalom részéről? Hiszen Ausztria nem engedhet az ő soldateská­jából, mert hiszen az tény, hogy Ausztria a bu­rokratiából és a katonai rendszerből áll. Hol van Ausztria a geográfiában [206] és a földab­rosson? Ausztria a bürokratiának és a hadsereg­nek kifolyása. Hát miféle nemzetekre támasz­kodhatik Ausztria? A legmagyarabb része e nemzetnek nem akarja; a lengyel, cseh nem akarja; sőt még az Ob der Ens és unter der Ens részekből is támadnak az osztrák parlamentben, a kik nyiltan hirdetik Ausztriának Németor­szággal való egyesítését, tehát hol van Auszt­ria? sehol és onnan, ha nemzeti concessió tör­tént, az a szabadságnak csak torz képe volt és ha concessió történt, az igazi alkotmányosság terén ugyan soha! S abban a perezben, amely­ben igazi alkotmányosság létesíttetnék ott, hát a bürocraticus Ausztriának legott se híre se ham­va! Hogy itt ezer év óta élő alkotmányunkat egy pusztán bürokraticus, pusztán tábori foga­lomnak alárendeljük, mikor tudjuk, hogy 1848—49-ben rövid idő alatt tudtunk magyar hadsereget előállítani, hogy erről lemondjunk és hogy ezt azok mondják nekünk, akik most a nemzet millióit, fiait Boszniában elfecsérlik, az ellen én tiltakozom. Én radikális szempontból kifejezem azt, hogy én sem ilyen, sem más alakban, semmi közös hadseregre egy fillért sem szavazok meg, de igen is, hogy ha itt egy önálló magyar hadsereg felállíttatik, annak ér­dekében a katona-képzés terén is készen va­gyok minden áldozatot megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom