Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

a végből terjeszsze a képviselőház elé, hogy a törvényhozásnak módjában álljon a katonai nevelés szellemével és irányzatával megismerkedni." (Helyeslés s szélső balfelől.) Ajánlom a tisztelt háznak elfogadásra, hogy mindenkinek módjában álljon, a katonai nevelés szellemével és irányával megismerkedni. Egy második határozati javaslatom t. ház, szintén van e tárgyban, mely szintén a katonai nevelésre vonatkozik. Én ezt nem nyújtom be mint pártember, vagy mint talán a katonai intézménynek ellensége, hanem teszem, mint a humanitás híve, ki egyáltalán kivánom, hogy minden ember a maga módja szerint és a szükséghez képest világosodjék fel, ha önmagától nem telik, adassék meg neki a felvilágosodás mások, intézmények vagy bármi más által, hogy a társadalomban egyátalán és illőképen megférhessen. Ebből ki nem veszem az osztrák katonatisztet sem. Én t. ház, az osztrák katonai sajtót, a röpiratokat figyelemmel kisérve, valamint azt a szellemet is, mely abban nyilatkozik, constatálom, hogy abban még mai napig is egy igen nagy csomó középkor nyilatkozik és nyilatkozik — hogy ugy fejezzem ki magamat — a zsoldos szellem, a mely igen meszsze távol áll annak felfogásától, hogy mi voltaképen az az alkotmány, mi voltaképen a hadsereg viszonya a polgárhoz, mi a hadsereg maga ma, midőn az általános védkötelezettség behozatalával az egész hadsereg mint intézmény átalakíttatott, nemzeti intézménynyé lett. Én ennél fogva jelenleg tekinettel kiválóan azon esetekre, melyek Magyarországon az egész nemzet nyugalmát megzavarták, sőt a melyeket külföldi hadseregnél is oly bőven tapasztalunk, kivált ott, a hol a katonai szellem még mindig a középkorban gyökeredzik, nem zárkózván el a helyzet előtt, melyben vagyunk, tisztán humanitási szempontból terjesztem be a következő határozati javaslatot: „Utasítsa a képviselőház az összes kormányt arra, hogy használja fel az őt törvény szerint megillető befolyását arra, hogy a közös hadsereg és adózó polgár közti viszonyokra, megfelelő póttanfolyamban oktatást nyerjen. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek ismerete ezentúl a tiszti vizsgák keretében foglaltassék, tehát a katonai nevelő tanintézetek tantárgyai közé is felvétessék." (Helyeslés a szélső baloldalon.) ... [205] Hát t. ház, a hol az ifjúság már anynyira megy, hogy a gyakorlatiságban már a valóságos tisztviselőségig ér abban a korban, mikor leginkább lelkesülni kellene és szemei előtt kellene lenni a szabadság eszméjének; a mikor, ha itthon nem akad alkalom, meg kellene tennie, mint az az olasz hős, a ki most a ravatalon fekszik, hogy ti. más országba, idegen világrészbe indulva a szabadságért küzdjön, ha kell, haljon; ez a mai gyakorlatiaskodó nemzedék megközelíthetetlen e tekintetben. Önök akarnak egynehány helylyel a közös hadsereg magyar szellemén javítani. Bocsánatot kérek, hát birnak-e önök egyetlen esetet kimutatni, akár a közel múltból, akár a messze múltból, hogy ilyen dolgokban, a melyekben Ausztria voltaképen gyökerezik, nem jog, hanem csak méltányosság is uralkodott volna a hatalom részéről? Hiszen Ausztria nem engedhet az ő soldateskájából, mert hiszen az tény, hogy Ausztria a burokratiából és a katonai rendszerből áll. Hol van Ausztria a geográfiában [206] és a földabrosson? Ausztria a bürokratiának és a hadseregnek kifolyása. Hát miféle nemzetekre támaszkodhatik Ausztria? A legmagyarabb része e nemzetnek nem akarja; a lengyel, cseh nem akarja; sőt még az Ob der Ens és unter der Ens részekből is támadnak az osztrák parlamentben, a kik nyiltan hirdetik Ausztriának Németországgal való egyesítését, tehát hol van Ausztria? sehol és onnan, ha nemzeti concessió történt, az a szabadságnak csak torz képe volt és ha concessió történt, az igazi alkotmányosság terén ugyan soha! S abban a perezben, amelyben igazi alkotmányosság létesíttetnék ott, hát a bürocraticus Ausztriának legott se híre se hamva! Hogy itt ezer év óta élő alkotmányunkat egy pusztán bürokraticus, pusztán tábori fogalomnak alárendeljük, mikor tudjuk, hogy 1848—49-ben rövid idő alatt tudtunk magyar hadsereget előállítani, hogy erről lemondjunk és hogy ezt azok mondják nekünk, akik most a nemzet millióit, fiait Boszniában elfecsérlik, az ellen én tiltakozom. Én radikális szempontból kifejezem azt, hogy én sem ilyen, sem más alakban, semmi közös hadseregre egy fillért sem szavazok meg, de igen is, hogy ha itt egy önálló magyar hadsereg felállíttatik, annak érdekében a katona-képzés terén is készen vagyok minden áldozatot megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)