Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

mozdulni, akkor azok a férfiak, kik a mai napra vissza fognak emlékezni, vagy azokról olvasni fognak, azt fogják mondani, hogy egyes emberek nem csinálták a forradalmat, hiszen sem egy Mazzini, sem senkisem birta azt megcsinálni, hanem megcsinálta a rosz rendszer, megcsinálta az. hogy a népeket zaklatták, zsarolták s a helyett, hogy kenyeret adtak volna, Uchatiuságyukat adnak neki. Ha jó nevelés, a nemzeti erő jó felhasználása helyett oly kormányzatot folytatnak, hogy az emberek ezrével kénytelenek kivándorolni: akkor azt fogja constatálni a történelem, hogy a nagy izgatók nem azok voltak, a kik válságos perczekben itt a magyar törvényhozás keblébe felszólaltak s azt mondották, idáig és ne tovább, hanem a kik könnyelműek és elég lelketlenek voltak arra, hogy ezen nemzetet a végromlásra vezették. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalról.) Ezek után t. ház, egészen röviden a concret helyzet bírálatára kívánok áttérni , kivált azokkal szemben, miket a túlsó oldalnak administratorai, szaktudósai s más ilyen specialitásai e tárgyban felhoztak. (Halljuk!) Az mondatik legelőször, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása Dalmátia érdekében vált szükségessé, a mennyiben annak egy úgynevezett Hinterlandra van szüksége. Hát t. ház, a geográfia, az etnographia kivált a parlament termeiben épen olyan türelmes portéka, mint a papiros, mely a legnagyobb hazugságot épen ugy , mint a legnagyobb igazságot békésen eltűri. Tehát ezen speciális tudósok vitathatják ezen dolgot, de a kik valaha a Balkán-félsziget alakulását akár geographiai, akár etnographiai, akár bérmiféle más fundamentális szempontból méltatták, látják, hogy semmi egyéb, mint világos humbug ez az egész érvelés. Herczegovina természetes helyzeténél fogva soha sem fog gravitálni az Adria felé sem közgazdasági, sem más érdekből s Bosznia még kevésbé; mind a kettő az aegei tenger felé fog gravitálni folyton minden érdekével. Itt tehát a cardinalis tétel, mit fel szoktak állítani annak bizonyítására, hogy Dalmatia érdekében történik ama tartományok elfoglalása, absolute elesik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) ... [87] Ha önök nem ismerik el, hogy a nemzetnek van joga, hogy önczél legyen; ha csak odáig mennek, hogy annak legvitálisabb érdekeit egyesek gustusától teszik függővé, akkor hagyják ott azt a helyet és bocsássák oda az igaz hazafiakat, a kik nem hajolnak meg máskép, csak igaz tisztelettel s a kik öntudatos hazafi as sággal állanak meg ott, a hol azt a nemzet érdeke parancsolja. Nem fogadom el a törvényjavaslatot és csatlakozom a Helfy Ignácz és Németh Albert t. képviselőtársaim által beadott határozati javaslatokhoz. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) 1881—84. 21. A katonai intézetekről 1882 június 6. KN. 1881—1884. ülésszak. VI. 204—206.1. [204] T. ház! A mi magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti és az egész ügyet, a melyre a törvényjavaslat tartozik, kimondom, hogy magyar szempontból az egész katonai intézményre nézve a radicalis irány híve vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt bírálatomat e tekintetbe kifejteném, gyakorlati eredményre törekszem. Prónay Dezső képviselőtársam beszédében igen helyesen jegyezte meg, hogy az egész törvényjavaslat, a mint az a ház előtt fekszik, nincs ugy előkészítve, a mint kellene. Egy törvényhozástól követelni, hogy költségekbe menjen a nélkül, hogy minden tekintetben tájékoztatva lenne, hogy mire fordíttatnak azok, mi lesz az előre látható eredmény: ez parlamentáris szempontból incorrekt eljárás. És az egyszer kétségbevonhatatlan tény, hogy az országgyűlés tagjainak kilenctized része, sőt merem állítani, hogy még ennél is több, nem bir belátással a mai katonai intézetek szerkezetébe. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én a jövőre való tekintettel, noha kívántam volna, hogy a minister legyen annyi figyelemmel a törvényhozás iránt, hogy ezt magától és most tegye meg; úgy is, minthogy látom, hogy a közös hadsereget egy bizonyos ideig még tűrnünk kell, addig tudniillik, mig a nemzet fel nem ocsúdik és nem segíti többségre azt pártot, mely a közös hadsereget megteremti, a katonai nevelés ügyében a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk!) „Utasítsa a képviselőház a honvédelmi ministert, hogy a fennálló katonai nevelőintézeteknek, a legalsóbbtól a legfelsőbbig értve, részletes tanterveit, ugy az intézet szabályzatát,