Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

tartom. Nem tartom szükségesnek pedig azért, mert én, a ki a reconstructs haladását autopsia alapján ismerem, a ki Szeged elemét magát is ismerem, a ki annak életrevalóságáról, szervező képességéről meg vagyok győződve, absolute nem tartom szükségesnek egy ilyen drága in­tézmény további fentartását, eltekintve az elvi álláspontomtól is. Akkor, a midőn a terv meg van állapítva, midőn a terv kerete már csak­ugyan létesült is s a midőn ez az intézmény nagy mértékben kezd odafejlődni, a hova annak fejlődnie nem szabad, ti. hogy az egész községi életet dominálva, [127] folytonosan egy bizo­nyos dictaturát tart fenn az egészséges szabad községi élet rovására. Nem tartom szükséges­nek már azért sem, mert ugy, a mint ez a re­constructió most folytattatik, a jelenlegi királyi biztos ur, kinek én minden érdemét készsége­sen elismerem, igen kevés érzéket tanúsít egy bizonyos dolog iránt (Halljuk!) s ez az egy do­log az, hogy ott pl. a közegészségi viszonyokra nézve történjék az, a minek történnie kell. Én saját tapasztalatomból tudom azt, t. képviselő­ház, hogy már a mult esztendőben, talán még ma is a város közvetlen közelségében levő, egykoron oly kedvelt népkert ugyanabban az állapotban van, amelyben volt az árvíz pusztítá­sa után, ti. hogy a járás alig lehetséges azon az egészen elmocsárosodott helyen. Ez volt pedig azelőtt Szegednek üdülő helye. Magában a vá­rosban, a hol az építkezések folynak már, az építkezés maga nem épen előnyös a községre nézve; szóval csupán arra van fektetve a fősúly, hogy az illető városrész nagyszerű legyen s nem egyszersmind arra is, hogy a polgárságnak lehetővé tétessék, hogy azon iparágakat, me­lyek oly nagyon jövedelmeztek, tovább folytat­hassa tökéletesítve, de mégis a régi alapon, to­vábbá azokra, melyek a községi tekintetben okvetlenül szükségesek, hogy ti. a munka után jó levegőt szívhasson a népesség. Ezekre nézve a je­lenlegi királyi biztosban mentül kevesebb érzék van. És végül t. képviselőház, én ugyan nagyra becsülöm az olyan törekvést, mely egy város rcconstructiójánál a szépségnek is hódol; de a szépségnek oly mértékben hódolni, a mely az­után a gyakorlati szempontokkal annyira össze­ütküzik, mint ezt most Szegeden látjuk: ezt ré­szemről pártolni nem tudom. Ismételve tehát azt, hogy én a jelenlegi királyi biztos személye ellen kifogást nem teszek, a reconstructió tekin­tetében kifejezett aggályaimat csak akkor fo­gom megszüntetve látni, a mikor a reconstructi­óval egyszersmind a szükséges élet is be fog vezettetni a városba. Mindezeket tekintetbe véve, én a törvény­javaslatot el nem fogadom, határozati javaslatot benyujani nem kivánok, hanem felhívom a t. kéviselőház figyelmét még egy másik jelenté­keny és fontos dologra, mely nemcsak Szeged­ről áll, hanem egyáltalában áll minden alföldi városról. (Halljuk!) Méltóztatik tudni t. képvi­selőház, fiscalis szempontból mind több és több város vonatik fogyasztási adó alá, körülvétetik fogyasztási adóvonallal. Ezek közé tartozik, t. ház Szeged is. Igen, de t. képviselőház, egy al­földi városnak a voltaképi városrésze, a mely tehát jelenleg fogyasztási adóvonallal vétetik körül, az ő tanyáihoz épen olyan viszonyban áll, mint a világvárosok része a külvárosi ré­szekhez. Az tehát ki a belvárosi részt egy világ­városban a külvárosoktól egy fogyasztási zár­vonallal zárja el, az megakasztja a közlekedést, forgalmat a belvárosi rész és külvárosi rész közt. És az tény t. ház, hogy a midőn Szeged belvárosa körülvétetett egy zárvonallal, ez által elvágatott tanyáitól és elvesztette azon forráso­kat, melyek forgalmi és kereseti tekintetben rendkívül fontosak, sőt életbevágók. Mert mél­tóztassék azt venni, hogy mióta a fogyasztási zárvonal behozatott, mióta ott az intravillánhoz tartozó földek a földadó tekintetében és az ár­mentesítés tekintetében túlságosan megterhel­tettek. Szegeden határozottan egy centrifugális mozgalom keletkezett, oly annyira centrifugá­lis, hogy Dorozsmán egy egész utcza van, a „szegedi-uteza", mely Szegedet elhagyott lako­sok által van elfoglalva. Sőt ezen centrifugális mozgalom annyira megy, hogy potom áron igyekszenek menekülni azon földektől, a me­lyektől azelőtt, mint ősiektől, semmi szin alatt menekülni nem akartak volna. S hogy ez mind csakugyan igy van t. ház, ezt abban is látjuk kifejezve, hogy a hol a ta­nyák némileg sűrűbben vannak, onnan a tanyás nem megy többé a városba, hogy élelmiszereit és gabonáját ott eladja és viszont ottan szerezze be a maga egyéb szükségleteit, hogy ezáltal egyúttal támogassa a valódi városi életet, a köl­csönös kicserélés következtében, hanem mon­dom, a hol a tanyák sűrűbben állanak, ottan kis vásárok keletkeznek és azok cserélik ki egymás közt a szükségeseket. A tanyások nemcsak Sze­gedet, hogy nem keresik fel, hanem felkeresnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom