Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

démiánk, akkor ruhakereskedőt bocsátunk ki fontos problémák megoldására, oly problémára, melyre sem Pasteur, sem Dumas, sem megannyi jeles nem tud a tudomány legmagasabb álláspontján tájékozást nyújtani. Milyen észjárása lehetett annak, ki a minister urat ily eljárásra vezette? Nem képzelhetek egyebet, mint azt, hogy valakinek a ministeriumben eszébe jutott, hogy a ruhakereskedők a moly ellen működnek, a philloxera pedig olyan, mint a moly, jó lesz tehát ruhakereskedőt bízni meg kísérletekkel. (Derültség a szélső baloldalon.) Történtek kísérletek, melyek még nevezetesebbek voltak, mert oly szerrel történtek, melyről már 1874-ben be volt bizonyítva, hogy nem hathatós; ez a kátrány. A minister ur a kátrány iránt is oly nagy bizalommal viseltetett, bár 1874-ber kisült, hogy nem hat, hogy tüstént nagy mennyiségben rendelt meg kátrányt. Elküldték Sólyba, ott nem alkalmaztatott; aztán most vándorol Magyarországon. Én utolértem Ér-Mihályfalván s ott akkor már a 8-ik száz forintot fizették vasúti raktározás fejében, mert nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Külömben ismerem a minister ur egyik rendeletét, amely azt mondja, hogy miután a kátrány a phylloxera ellen nem alkalmazható, jó lesz szőlőkaró és czövekek beszítatására, hogy ne rothadjanak oly hamar. Hát t. ház, kérdem én, hogy oly veszélylyel szemben, a mely érzékenyen sújtja Europa egyik leggazdagabb nemzetét, oly vészszel szemben, mely gazdasági ágazataink egyik legbecsesebbikét fenyegeti megsemmisüléssel és tudva azt, hogy nem követhetjük a minister ur ideájának irányát, mely szerint mindig csak Francziaország példáját kell követni, mert hiszen nagy deficitünk van, és ily bajok elhárítására nem vagyunk képesek annyit fordítani, mint Francziaország és a sranczai társadalom, — ha ily rendszer mellett ily tapogatódzó eljárást látunk, kérdem, t. ház, lehetséges-e az, hogy egy lelkiismerettel bíró képviselő egy tételt megszavazzon, mikor semmi garantiát nem lát a jövőre nézve? Én tehát nem szavazom meg a tételt; hanem a helyett van szerencsém a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani. (Olvassa): „Határozati javaslat. Utasítsa a ház a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministert, hogy a phylloxera kisérleti állomáson a borászatilag fontos magyar szőlőfajok is a kísérletek körébe vonassanak; továbbá, hogy ugyanott Magyarország futóhomok területei borászati használhatóság tekintetében meghatároztassanak s a meghatározások eredménye nyilvánosságra bocsáttassák; végre, hogy megfelelő homokterületeken a franczia módszer szerint kezelt szőlőtelepek létesíttessenek." 1881—84. 18 A szegedi királyi biztosságról és a rekonstrukcióról 1882. márczius 9. KN. 1881—1884. IV. 125—129. [125] T. ház! Úgyis, mint Szeged városa egyik kerületének képviselője, ugy is, mint a függetlenségi párt tagja, nem tehetem, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz hozzá ne szóljak, kijelentvén azt, hogy ahhoz hozzá nem járulhatok. Nem személyes indokok vezetnek, midőn ezt kijelentem, mert meg kívánom jegyezni, hogy én a jelenlegi királyi biztos érdemeit készségesen elismerem; első sorban az, hogy azon párt, melynek tagja lenni szerencsés vagyok, programjának egyik sarkalatos elvéül az önkormányzatot vallja. (Helyeslés a szélső balon.) Kivált a jelenlegi kormány alatt a kormány és királyi biztosi intézmény már megszűnt az lenni, a minek lennie kell és lennie szabad. Mert én elismerem, hogy történhetnek dolgok, előfordulhatnak esetek, mint volt Szeged pusztulása is, a hol a társadalom keretei felbomlanak, a hol az anarchia egyik neme áll elő, hogy akkor igenis helyén van a dictatura egy neme, az executiv hatalomnak egy kézben való egyesítése. De ezt permanenssé tenni akarni oly módon, mint most látjuk, akár a Tisza-szabályozás körül, akár a Szeged reconstructiójánál, azt én részemről el nem fogadhatom. Mert az autonómia magában véve, az én felfogásom szerint azt jelenti, hogy biztonság nyujtassék az iránt, hogy az adott törvényhatóság és az adott nemzet ethikai alapokra, tehát a maga szokásainak és hajlamainak megfelelően fejlődhessék, holott a királyi és kormánybiztosi intézménynek nálunk modem alkalmazása és a királyi biztosságnak ilyetén felfogása mindenkor oktroyhoz vezet. ... [126] T. Ház!. A mi magát a kormánybiztosi intézmény további fentartását illeti, már kifejeztem mindjárt a beszédem elején, hogy én annak további fentartását szükségesnek nem