Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

és a bármilyen elnyomásnak: „... a nyomásnak is nemcsak csökkennie, de megsemmisül­nie is kell". Természetesen lehet vitatkozni mai mértékkel Herman Ottó szemléletmódjá­ról, mert hisz felvetette, sőt szorgalmazta itt is és későbbi beszédeiben is azt, hogy mindkét népnek alkalmazkodnia kell a másikhoz. S ennek kapcsán a beköltözött zsidó­ságnak is alkalmazkodnia, sőt szokásaiban asszimilálódnia kellene. Az asszimiláció alatt azonban nem a megkeresztelkedést szorgalmazta, hanem csak bizonyos társadalmi refor­mokat, amelynek belülről kell fakadniuk: „Egyszerűen azért, mert a hol egy vallási meg­győződés van s ez oly erős és hatalmas, hogy egy népnek valóságos faj-jelleget tud kölcsönözni, egy egy idegen elemnek fellépése mindig a türelmetlenség, a propaganda csinálás szempontjából szokott megítéltetni" (KN. 1878—81. XI. 43—50). A nagy számmal bevándorló zsidóság társadalmi-gazdasági problémáira, később, még több alkalommal, más-más viszonylatban is visszatért. Herman Ottó politikusi aktivitására jellemző, hogy egy nap múlva, tehát 1880. március 12-én, ismét beszélt. Az évi kulturális költségvetés tárgyalása kapcsán a Szege­den felállítandó egyetem ügyét vetette fel [5]. Szeged egyik képviselője beszédét így kezdte: „T. ház" A szegedi egyetem ügye kerülvén először a t. ház elé, úgy érzem, hogy a most lezajlott vita után szavam a pusztában fog elhangzani." Ervelését így folytatta: „íme a legmagyarabb város, egy oly vidék központja, a melyen a magyarság a legtömö­rebben lakik együtt folyamodik a magyar képviselőházhoz, a magyar alkotmányos kor­mányhoz, hogy vegye észre ennek a vidéknek culturális érdekeit is." Megemlítette azt, hogy gyakran az ország nemzetiségei hamarabb kapnak kulturális támogatást mint a ma­gyarság. Támogatja a „tanügyi decentralizátiot", rámutat arra, hogy Budapest nem ma­gyar város: „A magyaros szellemet soha sem lehet megteremteni, oly helyeken a melyek magok is magyarosításra vannak szorítva. Valóságos, igazi magyar irodalmat nem lehet teremteni Budapesten sem, azért mert Budapest maga is rá szorul a magyarosításra." Vá­laszolt azoknak is, akik azt hangoztatták, hogy nincsenek meg a feltételek Budapest és Kolozsvár után a harmadik egyetem megalapítására: „A második, hogy a nép szellemével együtt fejlesztendő az intézet; a kölcsönös nyomás következtében, fejlődnék a magyar szellem a tudományban." Szóba hozta a pozsonyi egyetem megalapításának ügyét is, amelyet a kultuszminiszter vetett fel a pénzügyi bizottságban (KN. 1878—81.XI. 66—68). A földművelés-, ipar- és kereskedelmi tárca 1880. évi költségvetésének tárgyalása­kor, 1880. április 9-én, több témával foglalkozó, terjedelmesnek is minősíthető beszédet mondott [6]. Felvetette egy önálló „kísérleti állomás" létesítését: „Ebben a passusban foglaltatik egyáltalában a kísérleti állomásoknak okvetlen szükségessége. És hiába keres­tem áz idei budgetbe egy tételt, mely a kísérleti állomásokra ... a minő nélkül egy agri­cultúr államban, egyáltalában nem is létezhetik gazdaság." Csupán a keszthelyi gazdaságnak állított be a költségvetés 1000 forintot, akkor, amikor az osztrák költségve­tés 400.000 forintot szerepeltet e tétel alatt, állította Herman Ottó. És pl. csupán „a festő ipar-ág számára sürgetnek kísérleti állomást 12.500 frtnyi dotatioval". Példaképpen meg­említette, hogy a magyar borkészlet 100.000 akóját azért nem tudták Svájcban „megked­veltetni, mert nincs elfogadható analysis; a svájci kereskedő csak azon bort veszi, amelynek vegyi alkatrészeit ismeri, mert ő az által alkalmazkodik a közönség szükségei­hez és ízléséhez." A párizsi világkiállításra készült katalógus kiemeli Magyarország kivá­ló mezőgazdasági adottságait, de a főbb statisztikai adat közlésén túl konkrét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom