Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Mert a miként én ezt Magyarország számára követelem és ezt soha fel nem adom, elismerem minden nemzet jogát, hogy szentül megkövetelje magának is és ha ez egyszer keresztül lesz vive, ha az emberiség oda fog fejlődni, hogy e sarkalatos elv szentségül fog elfogadtatni, akkor nem lesz szükség arra, hogy a nemzetek akarata ellenére azok vére és pénze odadobassék a harczmezőre, hogy azoknak a [242] népeknek és nemzeteknek legszentebb érzelmei profanáltassanak, hogy népek és nemzetek nevében induljanak ki oly vállalatokra, a melyek az emberi szeretet tanaival homlokegyenest ellenkeznek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Beszédem kezdetén mondottam, hogy nem szándékozom a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni. Egyszerűen kijelentem, hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam különvéleményét pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 13. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium helyzetéről 1882. március 2. KN. 1881—1884. III. 370—375. ... [371] T. képviselőház! Én egészen át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy a közmunka- és közlekedésügyi tárcza egyike a legfontosabbaknak s igen szerettem és óhajtottam volna, hogy oly viszonyok létezzenek Magyarországon, a mikor e fontos tárczánai annak minden ágazatára vontakozólag egy általános tárgyalás legyen keresztülvihető. ... Magyarország a forgalom és a közlekedésügyi eszközökre nézve ma egy abnormis test, melynek van modern lüktető érzete, de visszerei nincsenek. Szerettem volna kiemelni és reá irányozni az egész ország figyelmét, hogy midőn önök forgalomról beszélnek, midőn közelekedési eszközökről beszélnek, nemcsak a modem európai előrehaladt közlekedési eszközök megteremtése fontos, hanem azoknak egy főtényezőjét, létjogukat érintő oldalát is szükséges gyámolítani és ez a mellékközlekedés gondozása, mert bocsánatot kérek t. ház, ha itt megteremtettek a vasutak stratégiai szempontból, ha megteremtettek más vasutak, hogy kölcsönöket kaphassunk, hogy csatlakozások történhessenek, nem mindenkor a nemzet közgazdasági érdekei szerint, hanem más érdekek szerint és akkor azt tapasztaljuk, hogy alig két puskalövésnyire a vasútvonaltól benne vagyunk az ősi sárban, hogy Magyarországon az évnek több mint felén keresztül a mellékforgalom teljesen szünetel, hogy elcsigáztatik az, a ki a modem forgalomhoz hozzá akar férni, ezen szempontból a képet tovább tudtam volna kiépíteni. ... Voltakép hát mi körül forgott t. ház ez az egész védelem és mik voltak azok az adatok, a melyekkel nekünk imponálni akartak? Vonatkoztak a baggerozásra és a baggerozási költségeknél az átlagárakra. Kimutattatott nekünk, hogy régebben a baggerozás köbméterenként 124 krért történt, később alábbszállott 91 krra és még alább. Hisz nem erről van szó, mert nekem magamnak és azt hiszem, minden tisztességre tartó embernek, ugy Magyarország igazságszolgáltatásának is nem az a kifogása, hogy mily áron történt a baggerozás, hanem az, hogy a baggerozás mellett visszaélés történt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S nekem tökéletesen mindegy, hogy 124 kr mellett csalnak-e, vagy 91 kr, mellett, vagy [372] 63 kr. mellett, mert a lényeg az, hogy csalnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ... A ki Baross Gábor t. képviselő ur határozati javaslatának indoklását meghallgatta, az csak annyit tudhatott meg, hogy ő és azok, a kik meggyőződésében osztozkodnak mindent a legszebb rendben találnak. Ez annyira ment, hogy Tisza Lajos t. kéviselő ur egyenesen arra hivott fel bennünket, hogy csak viseltessünk teljes, tökéletes bizalommal az illető kezelő személyek iránt s minden a legjobb rendben lesz s egyátalában a Tisza-szabályozás körül semmi tennivaló már nem volna, csupán csak a belvizek levezetése tolatik előtérbe. Jó, t. ház, én elismerem, hogy ez a baj olyan, melyen segíteni kell; ez a baj jelenleg megvan; de hol van a provideálás, hol van a garantia arra, hogy azután az illető személyek, a kik ezt keresztülviszik, arra valósággal alkalmasak. Hiszen bocsánatot kérek, a közoktatásügyi minister ur mondhatni nagy indiserentiót követett el, midőn ismeretes rendeletét a polytechnikumhoz kibocsájtotta, melyet a lapok is hoztak s melyben a József műegyetemet felszólította, hogy legyen gondja, miszerint ezentúl a fiatalabb mérnöki generatió kiváltképen a vizépitészetben mentül jobban oktattassék, hogy azok a hibák, a melyek a Tisza s általában a folyók szabályozása körül történtek,