Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

jövőre lehetetlenné tétessenek. Tehát a magyar közoktatásnak az őre maga szolgáltatta a legszebb bizonyítványt azon szakemberek részére, a kik ellen nekünk folytonosan alapos kifogásunk van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felhozta kivált a ministerelnök ur az adatok hitelességét és alaposságát. Midőn Rohonczy képviselő ur először lépett fel, az volt a felelet: tessék concret eseteket és adatokat szerezni és azokkal előállani, akkor a vizsgálat be fog következni. Igen, t. ház, de nekünk tisztába kell jutni az iránt, hogy mi az a concret eset és adat, a melyet követelnek. Én egy ilyen concret esetet kívánok felhozni illustratiójául annak, hogy az ilyen ügyekben általában milyen lenne az eljárás. (Halljuk!) Nem elcsapott mérnökök, sem elbocsátott munkásoktól, hanem igen tisztességes emberek, sőt hatósági személyek szájából hallottam, hogy a szegedi szádfal körül milyen dolgok történtek a vállakozó javára. (Halljuk! Halljuk!) A szegedi szádfal tudvalevőleg olyan alkotmány, mely czölöpök segítségével, deszkával és töltéssel védelmezte meg a város intravillánjának bizonyos részét. A munka akképen történt, hogy szerződés köttetett, mely szerint a vállalkozó tartozik a czölöpöket egymástól bizonyos távolságban leverni s meg volt szabva, hogy milyen hosszúak legyenek e czölöpök. Már most t. ház, azok, kik érdekeltségből figyelemmel kísérték a munkát, azt mondják, hogy világosan látták, hogy a czölöpök nem verettek le kellő mélységre és hogy a mi a czölöpökből kiállott és hosszabb volt, mint lennie kellett volna, azt egyszerűen lefűrészelték, fűtőfának eladták; a differentia az egész vállalatnál hozzávetőleg mintegy 80 ezer forint lehetett azon urak állítása szerint. (Mozgás.) Ez ily formában előadva, természetesen sem concret eset, sem concret [373] adat az önök felfogása szerint; most, ha vádat akarnék emelni, le kellene mennem Szegedre, kiásatnom a czölöpöket és összehasonlítanom a szerződéssel és kisütnöm azt, hogy mennyivel kevesebb mélységre verte le, mint kellett volna. Azt mondják, hogy ez egy képviselő állítása és semmiféle hatóság nem erősítette meg s a vége az lenne, hogyha én a ministerelnök urat és azokat, a kik a concret esetet így qualifikálják, meggyőzni akarnám, kénytelen volnék a czölöpöket a szegedi szádfalról ide a ház asztalára letenni. (Derültség.) Az önök eljárására nézve, igen t. államtitkár ur és igen t. közlekedési minister ur semmi sem jellemzőbb, mint a törvényjavaslat, melyet jelenleg a ház elé terjesztettek s mely a hydrographiai intézetről szól. (Halljuk!) Akarnak felállítani egy hydrographiai intézetet, melyre — mellékesen jegyzem meg, — igen nagy szükség van, akarják specialiter a Tisza-völgy számára, megcsinálják a tervezetet, a nélkül, hogy csak keresnék is az alkalmat, hogy a meterologiai apparátust kapcsolatba hozzák a létező meteorológiai intézettel. Nem hallgatják ki a meteorológiai intézet igazgatóját, nem a vizmű-intézeti szaktanárokat, hanem intézkednek a ministerium kebelében és így, mint egyik fővárosi napilapban is olvasható volt, a kérdés leglényegesebb részére van a legkevesebb súly fektetve. Milyen bizalma legyen aztán a közönségnek az ilyen intézet iránt? hogy viseltethessünk bizalommal a munkálatok sikere iránt a jövőben, mikor azt látjuk, hogy az alapfeltételekre nézve confusio uralkodik, vagy pedig a közönséges bureaucratikus eljárás szerint intéztetnek el a dolgok. És ehhez még mindaz a mi a házban az érdekeltségek s a szabályozási társulatok dolgában mondatott, mindaz, mi a particularismus szempontjából mondatott, nem elég arra, hogy vele a Tisza szabályozását elérjük, mert az összes társulati rendszer, a mint ma van, semmi egyéb, csupán csak az érdekeknek egymással való szembeállása. Igenis, e társulatokat és érdekeltségeket a Tiszaszabályozás ügyére nézve ki lehetne használni, de hogy ez történjék, meg kellene először teremteni az egészséges alapot a folyószabályozásra nézve. Legelőször meg kellene ismerni, — mint a mult országgyűlésen is hangsúlyoztam — általánosságban a viz háztartását a magyar folyórendszerben. Midőn ez megvan, meg kellene ismerni a folyó statusquoját alapos felvételek alapján. Mert a mai Tisza nem a Vásárhelyi Tiszája többé, ez egy egészen új folyó és a mai Duna nem a Széchenyi Dunája többé, az egy egészen új folyó. A statuquot megállapítva s mellette a viz gazdálkodását ismerve, lehet egy új alaptervet szerkeszteni, melyre a szabályozás alapíttassék s ekkor aztán elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, a mi emberileg tehető volt s ezentúl csak a legrendkivülibb katastrophák fenyegethetnek minket. ... [374] Hiába mondják azt, hogy az állam épít a legdrágábban; igaz, de építsünk bármily drágán, el kell érnünk azt a czélt, hogy a Tisza-