Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Bocsánatot kérek, de egy folyószabályozás sohasem lehet localis feladat, sohasem lehet partialis feladat, mert ezt mindig a folyó természetének szempontjából kell megbírálni és akként kell intézkedni. S az csakugyan tagadhatatlan tény, hogy egy társulat, mely csak a maga érdekeit tartja első sorban szem előtt, soha nincs tekintettel arra, hogy alkalmazkodjék az egész folyamrendszerre, soha sincs tekintettel arra, hogy alkalmazkodjék az egész folyó követelményeihez, hanem dominál nála az, a mit láttunk az alsó Tiszánál és mindenütt, hogy a folyótól elvétetnek földterületek, melyek tulajdonkép az ártérhez tartoznak. Innen származnak azon rosszalandó dolgok, melyek maga a minister ur és az összes szakértők megjelöltek, bizonyos gátak hátrább való helyezése, minek voltakép értelme az, hogy bizonyos társulatok és birtokosok a megállapított terv ellenére, hogy földet nyerjenek, a folyó felé közeledtek a gátakkal. Ez azon szorulatok és egyéb calamitások értelme, melyek alatt az Alföld szenved. Én t. ház, mert a folyók szabályozásának kérdése más szempontból nem Ítélhető meg, tehát nem is foganatosítható, minthogy a legszigorúbb inductiv rendszerre van utasítva, a folyóknak szélszerű szabályozását máskép, mint központilag, képzelni nem tudom. Központilag annyiban, hogy az adatok beszereztessenek, a melyekre a folyószabályozást alapítani lehet. Én különös súlyt kívánok fektetni az adatok fogalmára, mert tapasztalom, hogy a képviselőházban az adat és az adat köztti különbséget vajmi kevesen fontolják meg. Kétségtelen ti. az, hogy egy folyamszabályozásnál, vagy egy elszabályozott folyónál, mint a Tisza, kétféle adatok léteznek. Vannak adatok, melyeket a minister 24 óra alatt teljes biztonsággal beszerezhet, ezek azok, melyek pl. egy gát jelen állapotára vonatkoznak, de vannak viszont adatok, melyek hosszú inductiót és tapasztalást követelnek, ilyen az észlelési hálózat kifejtése, melyet ma kell kezdeni, nem azért, hogy a jövő évben hasznát vehessük, hanem, hogy nekünk is, a jövő nemzedéknek is szolgáljon. Ugy vagyunk, t. ház, egy folyó adatainak meghatározásával, mint a meterologiával. Addig mig csak egy buzgó tanár vagy pap valahol egy faluban vagy kis városban háromszor leolvassa eszközeit, az adatoknak semmiféle becsük nincs. Ha azt akarjuk nyerni a meteorológiával, hogy az időre következtessünk, ennek inductive kell történnie akként, hogy évről évre, napról napra, óráról órára egy hálózatban tétessenek meg a kutatások és észleletek; s a mióta ez történik, azóta csakugyan annyira vitték az előhaladott államok, hogy 100 eset közül 78—80-ban előre eltalálják az időt. Minthogy a folyók körüli adatok megszerzése ezzel szoros kapcsolatban is áll, ép oly módon kell ezeket megszerezni. Melyik az a minister, a ki például azt állítaná és be is bizonyítaná, hogy ő a maga szakkörében felmerült becses statístikai adatokat a központban fel is képes dolgozni? Ez lehetetlen s innen következik az, hogy ha mi a statisti kából azt a hasznot és tanulságot, a mely talán kivehető, ki is akarjuk venni, akkor nekünk külön közegeket kell felállítanunk, amelyeknek egyéb dolguk nem lesz, mint a statistikai adatok öszszeállítása s az azokban rejlő tanulság kivonása, a melyhez képest azután mi intézkedünk. Ekként vagyunk a folyók körüli vizsgálattal is. Tehát adat és adat köztt nagy különbség létezik. És épen, minthogy egy törvényhozásnak nem csak az lehet feladata, hogy egy évről a másik évre intézkedjék, hanem provideálni kell a jövő nemzedékre is, oly dolgokat kell megindítani, a melyek majdan csak később lesznek használhatók. Azért nem elképzelhető ez semmiféle társulat kezében, semmiféle magánérdek belejátszása mellett, hanem a központi kezelés mellett kell ennek megoldva lenni. Felmerült itt, t. ház az — Széli György képviselő úr hangsúlyozta a szakemberek minőségét, hivatkozva a közvéleményre. Tisza Lajos képviselő úr erre meglehetősen találóan felelt, de csupán azt a kört tartotta szem előtt melyet most, mondhatom jelesen, betölt; és azonban, a ki sűrűen érintkezem az Alföld népével, sőt itt a házban is akárhány alföldi emberrel beszélek, tényként észlelem, hogy e szó: „szakember" az alföldi embert általában arra késztetett, hogy öklöt csináljon. Kifejeztetett ez már itt is. Én a t. ház engedelmével elmondom a magam nézetét a szakemberekről. Nekem van módomban, hogy az lüktet a társadalomban, igen közelről megismerjem, hogy a folyószabályozásban, kik a szakemberek, a kik itt szerepelnek a társadalomban és ott is, a hol az ügyek intézeteinek? Vannak nekünk első sorban úgynevezett journalista szakembereink, a kik minden kínálkozó alkalommal a hírlapokhoz fordulnak tudományukkal, ezektől tudjuk, hogy p. o. 1863-ban