Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

egy szakember apróra bebizonyította; hogy a Tiszaszabályozás oka a nagy aszálynak, hogy a vizek elpusztulnak és a ki ma nagy apparátussal és részletességgel bizonyítja, hogy a túlságosan sok viznek szintén a Tiszaszabályozás az oka. Ilyen a szakemberek egy része. Ezekre komo­lyan reflectálni nem lehet oly embernek, a ki tudja, hogy inductív uton hogyan lehet nyerni használható adatokat és sikereket. Vannak továbbá olyan szakemberek és ez Magyarország átka, mert legveszedelmesebb faja a szakembereknek a folyószabályozásoknál is, a kiknek az ö hydrotechnikus szaktudomá­nyuk arra való, a mire a haszontalan ügyvédnek a törvény ismerete; nem azért van törvényisme­rete, hogy ő azzal az igazságot szolgálja, hanem, hogy az igazságot kijátsza. Ezek azok a szakem­berek, a kik szaktudományukat csak arra használ­ják fel, hogy magánérdekek szolgálatába bocsátva magukat, a közérdeket kijátszhassak. A harmadik szakemberek azok, a kiket itt a mérvadó körök soha számba nem vesznek és a kik voltaképen a munka terhét vállukon hordják és a kik soha oda nem állítanak, a hova legjobban beválnak, sajnálom, hogy nincs itt Németh Albert t. képviselőtársam, ő tőle hallottam, hogy ő bizo­nyos módon szokta a szakembereket classifikálni, a midőn pl. azt mondja, hogy a rendőrségnél ve­gyészek nem szükségesek, mert az a magyar em­ber, a ki szájával nem tudja kiizlelni, hogy valami hamisított-e vagy nem, az nem érdemes arra, hogy jót kapjon. Más alkalommal kifejtette, hogy ime itt van Tisza Lajos kir. biztos, a ki nem szakember és mégis mi nagy resultimátu­mokat tudott kimutatni; ebből azt következteti, hogy szakemberekre egyáltalában szükség sincs, mert a mi a hydrotechnikus és eféle dol­gokat illeti, azt empyrikus uton is el lehet sajá­títani. Hát én hivatkozom magára Tisza Lajos t. képviselő ur és kir. biztos úrra, hogy szakem­berek nélkül elérhette volna-e ama sikereket és ha tud sikert felmutatni, hát ez alkalmasint, sőt bizonyosan onnan származik, hogy tud szakem­berekkel élni, meg tudja magának a szakem­bereket választani és megköveteli tölök, hogy ne privátérdeket szolgáljanak a közérdek ellenére. Ez tartozik a szakemeberekre. Hieronymi Károly t. képviselőtársam, igen tisztelt államtitkár ur, azon értekezleten, a mely b. Bánhidy Béla t. képviselő ur indítványozásá­ra egybehivatott, többek köztt a Tiszavidékre vonatkozólag hangsúlyozta azt, mint szak auc­toritás, hogy a jelen viszonyok köztt nincs más teendő, csak a gátakat kell erősíteni, a gátakat felemelni s a városokat erős körgátakkal körül fogni. Ez az egyedüli menekvési mód, csupán csak így tarthatjuk meg az alföldi városokat. Én áltálban nagy véleménnyel vagyok t. képviselő­társak szaktudománya felől, de bátorkodom őt egyre figyelmeztetni. Én magam is azt hiszem, hogy az alföldi városokat gránitból épített kör­gátakkal valóban meglehet e folyók áradása el­len védeni, de arra is figyelmeztetem t. képvi­selőtársamat, hogy ha azok a városok granit kőfalakkal lesznek körül véve s változás nem történik a szabályozás dolgában, azok a váro­sok a nyomor és koldusbot citadellái lesznek. Mert azt tudni kell, hogy az alföldi város az ő határa nélkül, melyen a buza terem, nem ér semmit. Itt tehát az, hogy mi csak védekezünk a viz ellen, kimondom nyíltan, hamis elv, ha­nem a szabályozásnak akként kell történni, hogy egyetlenegy alföldi város se szoruljon körgátra és tartsa neg határát. Az összes társula­ti rendszer és az kormányintézkedések más szempontból nem is bírálhatók meg, csupán ab­ból, hogy a kik magán érdekeiket feltolják az általános érdek felébe, tanuljanak meg egyet, azt: becsesebb nekik egy kisebb területű jószág, mely meg van védve, mint egy folyótól elrabolt nagy birtok, mely minden évben az áradás es­hetőségének van kitéve. Én tehát máskép nem képzelhetem magamnak a calamitás elhárítását, csak ugy, ha a központi szabályozást mondjuk ki s ehhez képest teszszük meg az intézkedést most rögtön minden irányban. Én pártál­lásomnál fogva a legszigorúbb autonomista va­gyok, követelem a megyei és municipális auto­nómiát. De a társulati autonómiát ott, hol az országos érdekekről van szó, hol az országos érdekek csak egy kéz és egységes eljárás által védhetők meg, ott az autonómiát el nem isme­rem és nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur nem mert elmenni odáig, hová mi, kik ellenzék vagyunk, elmegyünk. És épen, mert ő benne vagy nem volt bátorság arra — mit különben én nem hiszek, hanem inkább hiszem azt, hogy bizonyos oldalról nagy nyomásnak volt kitéve — én meg merem tenni a határozati javaslatot, hogy az ügy ezentúl központilag kezeltessék és én rá merem ezt bizni a kományra, mert meg van adva azon lehetőség, hogy ha központilag a kormány által kezeltetik, meg lesz az ellenőrzés és a felelősség lehetősége; holott a jelen társu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom