Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

egy szakember apróra bebizonyította; hogy a Tiszaszabályozás oka a nagy aszálynak, hogy a vizek elpusztulnak és a ki ma nagy apparátussal és részletességgel bizonyítja, hogy a túlságosan sok viznek szintén a Tiszaszabályozás az oka. Ilyen a szakemberek egy része. Ezekre komolyan reflectálni nem lehet oly embernek, a ki tudja, hogy inductív uton hogyan lehet nyerni használható adatokat és sikereket. Vannak továbbá olyan szakemberek és ez Magyarország átka, mert legveszedelmesebb faja a szakembereknek a folyószabályozásoknál is, a kiknek az ö hydrotechnikus szaktudományuk arra való, a mire a haszontalan ügyvédnek a törvény ismerete; nem azért van törvényismerete, hogy ő azzal az igazságot szolgálja, hanem, hogy az igazságot kijátsza. Ezek azok a szakemberek, a kik szaktudományukat csak arra használják fel, hogy magánérdekek szolgálatába bocsátva magukat, a közérdeket kijátszhassak. A harmadik szakemberek azok, a kiket itt a mérvadó körök soha számba nem vesznek és a kik voltaképen a munka terhét vállukon hordják és a kik soha oda nem állítanak, a hova legjobban beválnak, sajnálom, hogy nincs itt Németh Albert t. képviselőtársam, ő tőle hallottam, hogy ő bizonyos módon szokta a szakembereket classifikálni, a midőn pl. azt mondja, hogy a rendőrségnél vegyészek nem szükségesek, mert az a magyar ember, a ki szájával nem tudja kiizlelni, hogy valami hamisított-e vagy nem, az nem érdemes arra, hogy jót kapjon. Más alkalommal kifejtette, hogy ime itt van Tisza Lajos kir. biztos, a ki nem szakember és mégis mi nagy resultimátumokat tudott kimutatni; ebből azt következteti, hogy szakemberekre egyáltalában szükség sincs, mert a mi a hydrotechnikus és eféle dolgokat illeti, azt empyrikus uton is el lehet sajátítani. Hát én hivatkozom magára Tisza Lajos t. képviselő ur és kir. biztos úrra, hogy szakemberek nélkül elérhette volna-e ama sikereket és ha tud sikert felmutatni, hát ez alkalmasint, sőt bizonyosan onnan származik, hogy tud szakemberekkel élni, meg tudja magának a szakembereket választani és megköveteli tölök, hogy ne privátérdeket szolgáljanak a közérdek ellenére. Ez tartozik a szakemeberekre. Hieronymi Károly t. képviselőtársam, igen tisztelt államtitkár ur, azon értekezleten, a mely b. Bánhidy Béla t. képviselő ur indítványozására egybehivatott, többek köztt a Tiszavidékre vonatkozólag hangsúlyozta azt, mint szak auctoritás, hogy a jelen viszonyok köztt nincs más teendő, csak a gátakat kell erősíteni, a gátakat felemelni s a városokat erős körgátakkal körül fogni. Ez az egyedüli menekvési mód, csupán csak így tarthatjuk meg az alföldi városokat. Én áltálban nagy véleménnyel vagyok t. képviselőtársak szaktudománya felől, de bátorkodom őt egyre figyelmeztetni. Én magam is azt hiszem, hogy az alföldi városokat gránitból épített körgátakkal valóban meglehet e folyók áradása ellen védeni, de arra is figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy ha azok a városok granit kőfalakkal lesznek körül véve s változás nem történik a szabályozás dolgában, azok a városok a nyomor és koldusbot citadellái lesznek. Mert azt tudni kell, hogy az alföldi város az ő határa nélkül, melyen a buza terem, nem ér semmit. Itt tehát az, hogy mi csak védekezünk a viz ellen, kimondom nyíltan, hamis elv, hanem a szabályozásnak akként kell történni, hogy egyetlenegy alföldi város se szoruljon körgátra és tartsa neg határát. Az összes társulati rendszer és az kormányintézkedések más szempontból nem is bírálhatók meg, csupán abból, hogy a kik magán érdekeiket feltolják az általános érdek felébe, tanuljanak meg egyet, azt: becsesebb nekik egy kisebb területű jószág, mely meg van védve, mint egy folyótól elrabolt nagy birtok, mely minden évben az áradás eshetőségének van kitéve. Én tehát máskép nem képzelhetem magamnak a calamitás elhárítását, csak ugy, ha a központi szabályozást mondjuk ki s ehhez képest teszszük meg az intézkedést most rögtön minden irányban. Én pártállásomnál fogva a legszigorúbb autonomista vagyok, követelem a megyei és municipális autonómiát. De a társulati autonómiát ott, hol az országos érdekekről van szó, hol az országos érdekek csak egy kéz és egységes eljárás által védhetők meg, ott az autonómiát el nem ismerem és nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur nem mert elmenni odáig, hová mi, kik ellenzék vagyunk, elmegyünk. És épen, mert ő benne vagy nem volt bátorság arra — mit különben én nem hiszek, hanem inkább hiszem azt, hogy bizonyos oldalról nagy nyomásnak volt kitéve — én meg merem tenni a határozati javaslatot, hogy az ügy ezentúl központilag kezeltessék és én rá merem ezt bizni a kományra, mert meg van adva azon lehetőség, hogy ha központilag a kormány által kezeltetik, meg lesz az ellenőrzés és a felelősség lehetősége; holott a jelen társu-