Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Én az iparmuzeumot nem kivánom annak, hogy épen csak bizonyos szép iparművészeti czikkek kiállítása legyen, hanem kívánom az ipar­muzeumot annak, hogy az ipari oktatással egye­nes összeköttetésbe hozassék, hogy az élő intéz­ménynyé alakittassék, hogy kapcsolatba hozassék bizonyos iparágaknak megvizsgálásával, az eljárási módok megállapításával, szóval, hogy ne az úgy ne­vezett iparművészeti tudományos irányra használtas­sák fel, hanem egyenesen a magyar ipar emelésére, a magyar ipar, művészeti ízlés nemesítésére. Összefoglalom azokat, a miket elmondtam, abban, hogy kérem a t. minister urat, méltóztas­sék épen úgy, mint a tisztelt előadó ur is hang­súlyozta, különösen azt a nagy akadályt, mely a 8000 frt levonásába rejlik, első sorban meg­szüntetni. Méltóztassék második sorban a tiszt­viselőelyzetének javítását eszközölni és harma­dik sorban — a mire különös súlyt fektetek — minden osztálynak a maga budgetjét biztosí­tani, mert úgy, a mint eddig ment a dolog, to­vább fenn nem tartható. Eddig az egyes osztá­lyok felemésztették a többi osztályok budgetjét és azok az osztályok, a melyeknek a budgetje felemésztetik adósságba merülnek. Ez tarthatat­lan állapot. Én tehát arra kérem a súlyt fektetni, hogy a jövő évtől fogva a dotatiók úgy adassa­nak az osztályoknak, a mint meg is szavaztat­nak. A mi azt illeti, hogy ily intézetnél fordul­nak elő rendkívüli esetek, azt elismerem. Előfordulnak egyes osztályoknál oly tárgyak melyeket meg kell szerezni és melyeknek ára akkor az illető osztály budgetjéből nem telik ki. Ily esetben a többi osztály budgetjéhez lehet fo­lyamodni az illető osztályőr tudtával. Ezt értem és ez ellen akadályt gördíteni nem akarok. De hogy az osztályőrök megtudják az év elején, hogy ennyi meg ennyi illeti őket és az év végén kitűnik, hogy ennek alig egy harmada jutott azon osztályra, holott az osztályőr az egész esz­tendőn át a megszavazott budgethez mérte, in­tézte ügyeit: ez tarthatatlan állapot. Kivánom és el is várom, hogy az igen t. minister ur ezen túl is figyelmet fog fordítani ezen ügyre. Egyéb­ként elfogadom a határozati javaslatot. (Helyes­lés.) 1878—81. 21. A Tisza szabályozásáról 1881. május 27. KN. 1878—1881. XIX. 121—123. [121] T.ház! (Halljuk!) Az eddig hallottak után valóban némileg nehezemre esik felszólal­ni. Én kénytelen vagyok mindjárt kezdetben ki­nyilatkoztatni, hogy a szőnyegen levő törvény­javaslatot részemről nem fogadom el. Nem fogadom el legfőképen azért, mert abban a tör­vényjavaslatban is rejlik azon csira, mely a Ti­szaszabályozást azzá tette, hogy most egész vi­dékek veszedelemben vannak, ti., hogy az államérdek a magánérdekkel összekuszáltatik. A hol az ember az elemekkel a küzdelmet fel­veszi, ott határozott elvek szerint kell eljárni. Ott a legmagasabb érdeket kell szem előtt tarta­ni, melynek kisebb érdeket alá kell rendelni. Nekem időleges, kapkodó, foltozó, egy eszten­dőre czélzó ténykedés nem kell, (Tetszésnyilat­kozatok a szélső baloldalon) hanem a radicalis kibontakozás szempontjából kívánok a kérdés­hez szólni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A ki azt a küzdelmet végig szemlélte, mely az Alsó-Tiszánál folyt, a kinek van fogalma ar­ról, hogy egy folyót nem lehet szabályozni a nélkül, hogy az egész folyamrendszert vennék tekintetbe, az azt fogja mondani, hogy jelenleg az alföldön a viszonyok ugy állanak, hogy min­den magánérdeknek háttérbe kell vonulnia, mert csupán egy elv a mérvadó és ezt kell szem előtt tartani; az elv ez: salus reipublicae supre­ma lex. Minden egyéb magánérdek, minden társulati érdek, minden főúri érdek, melyre Széli György t. barátom hivatkozott, háttérbe tartozik vonulni, mert nem arról van szó, hogy tartsunk fenn egy rendszert, melynek értelme nem az, hogy meneküljek én s a szomszéd pusztuljon, ha nem tud menekülni, hanem azon érdeknek kell mérvadónak lennie, hogy a fo­lyók összes területén lakó népesség ne legyen kitéve a veszélynek, kivéve azon ritka kataszt­rófákat, mely ellen nincs emberi hatalom és cselekvés. Mi az a társulati rendszer. Én hallottam többször, több oldalról, érdekelt nagybirtoko­sok szájából, hogy a társulati rendszer azért tar­tandó fenn, mert az egyes társulatok legjobban ismerik a maguk érdekeit és ennek következté­ben leginkább alkalmasak és hívatottak arra, hogy a maguk érdekeit megvédjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom