Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
Én az iparmuzeumot nem kivánom annak, hogy épen csak bizonyos szép iparművészeti czikkek kiállítása legyen, hanem kívánom az iparmuzeumot annak, hogy az ipari oktatással egyenes összeköttetésbe hozassék, hogy az élő intézménynyé alakittassék, hogy kapcsolatba hozassék bizonyos iparágaknak megvizsgálásával, az eljárási módok megállapításával, szóval, hogy ne az úgy nevezett iparművészeti tudományos irányra használtassák fel, hanem egyenesen a magyar ipar emelésére, a magyar ipar, művészeti ízlés nemesítésére. Összefoglalom azokat, a miket elmondtam, abban, hogy kérem a t. minister urat, méltóztassék épen úgy, mint a tisztelt előadó ur is hangsúlyozta, különösen azt a nagy akadályt, mely a 8000 frt levonásába rejlik, első sorban megszüntetni. Méltóztassék második sorban a tisztviselőelyzetének javítását eszközölni és harmadik sorban — a mire különös súlyt fektetek — minden osztálynak a maga budgetjét biztosítani, mert úgy, a mint eddig ment a dolog, tovább fenn nem tartható. Eddig az egyes osztályok felemésztették a többi osztályok budgetjét és azok az osztályok, a melyeknek a budgetje felemésztetik adósságba merülnek. Ez tarthatatlan állapot. Én tehát arra kérem a súlyt fektetni, hogy a jövő évtől fogva a dotatiók úgy adassanak az osztályoknak, a mint meg is szavaztatnak. A mi azt illeti, hogy ily intézetnél fordulnak elő rendkívüli esetek, azt elismerem. Előfordulnak egyes osztályoknál oly tárgyak melyeket meg kell szerezni és melyeknek ára akkor az illető osztály budgetjéből nem telik ki. Ily esetben a többi osztály budgetjéhez lehet folyamodni az illető osztályőr tudtával. Ezt értem és ez ellen akadályt gördíteni nem akarok. De hogy az osztályőrök megtudják az év elején, hogy ennyi meg ennyi illeti őket és az év végén kitűnik, hogy ennek alig egy harmada jutott azon osztályra, holott az osztályőr az egész esztendőn át a megszavazott budgethez mérte, intézte ügyeit: ez tarthatatlan állapot. Kivánom és el is várom, hogy az igen t. minister ur ezen túl is figyelmet fog fordítani ezen ügyre. Egyébként elfogadom a határozati javaslatot. (Helyeslés.) 1878—81. 21. A Tisza szabályozásáról 1881. május 27. KN. 1878—1881. XIX. 121—123. [121] T.ház! (Halljuk!) Az eddig hallottak után valóban némileg nehezemre esik felszólalni. Én kénytelen vagyok mindjárt kezdetben kinyilatkoztatni, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot részemről nem fogadom el. Nem fogadom el legfőképen azért, mert abban a törvényjavaslatban is rejlik azon csira, mely a Tiszaszabályozást azzá tette, hogy most egész vidékek veszedelemben vannak, ti., hogy az államérdek a magánérdekkel összekuszáltatik. A hol az ember az elemekkel a küzdelmet felveszi, ott határozott elvek szerint kell eljárni. Ott a legmagasabb érdeket kell szem előtt tartani, melynek kisebb érdeket alá kell rendelni. Nekem időleges, kapkodó, foltozó, egy esztendőre czélzó ténykedés nem kell, (Tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon) hanem a radicalis kibontakozás szempontjából kívánok a kérdéshez szólni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A ki azt a küzdelmet végig szemlélte, mely az Alsó-Tiszánál folyt, a kinek van fogalma arról, hogy egy folyót nem lehet szabályozni a nélkül, hogy az egész folyamrendszert vennék tekintetbe, az azt fogja mondani, hogy jelenleg az alföldön a viszonyok ugy állanak, hogy minden magánérdeknek háttérbe kell vonulnia, mert csupán egy elv a mérvadó és ezt kell szem előtt tartani; az elv ez: salus reipublicae suprema lex. Minden egyéb magánérdek, minden társulati érdek, minden főúri érdek, melyre Széli György t. barátom hivatkozott, háttérbe tartozik vonulni, mert nem arról van szó, hogy tartsunk fenn egy rendszert, melynek értelme nem az, hogy meneküljek én s a szomszéd pusztuljon, ha nem tud menekülni, hanem azon érdeknek kell mérvadónak lennie, hogy a folyók összes területén lakó népesség ne legyen kitéve a veszélynek, kivéve azon ritka katasztrófákat, mely ellen nincs emberi hatalom és cselekvés. Mi az a társulati rendszer. Én hallottam többször, több oldalról, érdekelt nagybirtokosok szájából, hogy a társulati rendszer azért tartandó fenn, mert az egyes társulatok legjobban ismerik a maguk érdekeit és ennek következtében leginkább alkalmasak és hívatottak arra, hogy a maguk érdekeit megvédjék.