Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
megélni, mért nem keresnek fel más pályát? Bocsánatot kérek t. ház, de a tudomány évkönyvei megemlékeznek arról a tudósról, a kit a párisi akadémia meghívott volt, hogy azon egy értekezését felolvassa és a tudós azt mondta az akadémiának: „Nem mehetek, mert nincsen csizmám." Hanem az ő nyomora és szegénysége nem tántorították el őt a tudomány művelésétől. Ez a példa arra való, hogy a törvényhozást arra indítsa, hogy ne csak segítve legyen azokon az egyéneken, hanem adassék meg azon tisztviselőknek az is, a mire jogos igényök van. Ma t. ház, egy országos központi intézetnek legkisebb hivatalnoka is kénytelen bizonyos tekintetben representálni. Ebből tehát az következik: először is nem járhat meztelenül ki és be; s másodszor, hogy nem lehet minden tekintetben a legnagyobb nyomorban, holott qualificatió dolgában a tudományegyetemi tanárokkal egy vonalon áll. És be tudom bizonyítani, hogy azon reputatió, a melylyel a magyar tudományosság, különösen a természettudományok terén a külföldön bir, egyenesen a múzeum alsóbb rendű tisztviselői működésének, munkálkodásának köszönhető, ugyanannyira, hogy akármelyik franczia vagy angol munkát veszszük elő, mely a természettudományok művelését kimutatja, azokban épen a múzeum tisztviselői vannak leginkább representálva. Én mindezeknél fogva az igen t. minister urat különösen arra kérem, hogy a tisztviselők ügyében méltóztassék eljárni, a mint eljárt elődje br. Eötvös József, a midőn egy alkalommal Haynald Lajos kalocsai érsek felkereste és azt mondta neki: „Minister uram, a magyar nemzeti múzeumnál van egy kitűnő füvészeti osztály is, melynek nagyszerű gyűjteményei vannak. Ennek az osztálynak azonban őrre van szüksége." Ekkor a minister azt felelte, hogy a pénzügyi tekintetek ezt nagyon nehezen engedik meg. Erre a kalocsai érsek egyszerűen azt mondta: én teszek majd egy 10 ezer forintos alapítványt, ezen alapítvány kamataiból dotáltassék a füvészeti osztály őre. Ekkor br. Eötvös József minister azt mondotta: én ezt a magyar nemzet nevében nem fogadhatom el, mert ezt az országra nézve egyenesen szégyennek tartanám. A minister azután csakugyan kinevezett egy őrt a füvészeti osztály számára és a kalocsai érsek alapítványát elfogadta a gyűjtemény gyarapítására. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én részemről határozottan kimondom, hogy biztosított állású tisztviselők nélkül egy múzeum nem létezhetik, mert a hol nincs feldolgozó erő, ott ezen kincsek a kultúrára nézve semmi értékkel nem bírnak. Én mindezeknél fogva különösen kérném a t. minister urat, hogy első sorban a tisztviselők fizetésének javítását tekintetbe venni méltóztassék. De nekem van még egy megjegyzésem a füvészeti osztályra nézve, s melylyel a jelentés kissé röviden bánik el. (Halljuk!) A füvészeti osztály egyenrangú a többi osztálylyal, az kétségbe nem vonható, mert a természet három országába az értékre nézve különbséget tenni nem lehet. Ennek az osztálynak a legnagyobb baja az, hogy működése meg van akasztva egy oly dolog által, a melyről bajos nyilatkozni, de ennek már meg kell történni. T. i. Haynald Lajos kalocsai érsek és bíbornok azt a szándékát tudatta, hogy halála után az ő nagybecsű könyvtárát és összes botanikai gyűjteményeit a múzeumnak hagyományozza és innen eredt az, hogy a múzeum füvészeti osztályának nem adatik meg a kellő dotatio, mert mindig az mondatik, hogy hiszen majd mikor a bibornok-érsek meghal, akkor ugy is megkap ez az osztály mindent, a mire szüksége van. Én ennek az ajánlatnak becsét, azt nemes indulatot igen tudom becsülni, de kinyilatkoztatom, hogy anomáliának tartom, hogy mi a füvészetnek Magyarországon a központban való mivelését egy főpapnak életétől, halálától tegyük függővé. Ez nem maradhat ugy, mert a ki tudja mit tesz a tudományos fejlődés, hogy az folyton folyvást fennakadás nélkül megy, az nem fogja soha helyeselni azt, hogy egy központi intézetnél hosszú évek során át a fejlődés megakasztassék. Annál inkább kérem a füvészeti osztály tekintetbe vételét, mert kivánom, hogy Kalocsa érseke mennél tovább éljen és az ő gyűjteményei mennél később jussanak a magyar nemzet tulajdonába. (Tetszés.) Az iparmuzeumra vonatkozólag, mely a bizottság jelentésében függelék gyanánt foglaltatik, én elfogadom a bizottság álláspontját, hogy a viszony, mely a magyar nemzeti múzeum és az iparmúzeum között fennáll, csak ideiglenes, csak olyan, hogy ennek valahova tartozni kell mindaddig, mig a dolog tisztázva lesz. De én részemről azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy az iparmuzeumot jelenlegi berendezésében, jelenlegi kezelésében nem tartom annak, a minek Magyarországon az iparmuzeumnak lenni kell, nem tartom élő intézménynek.
