Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Erre való tekintettel kivánom a városnak kerületekre való beosztását. De hogy két kerületre osztassák be a város, ez igazságtalanság. Mert ha megadatik Erzsébetvárosa 800 választójának két képviselő, ha a népesség tekintetében kisebb Debreczennek megadatik három képviselő, akkor abból nem az következik, hogy Szegednek mely népesebb, mint Debreczen, csak két képviselője legyen, mert régebben is csak ennyi volt. Épen azért, mert Szeged reconstructiója oly színben van feltüntetve és reménylem alaposan, hogy ott egy központ teremtessék, szóval, hogy ezen városnak valósággal emelésére törekszik nemcsak a kormány, hanem az ország, hogy fejlődő várossal van dolgunk, hol a város népessége már jelenleg is olyan, hogy 78 ezer lakost számlál, ennek a városnak három képviselőre joga van. Ennélfogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani: „Utasítsa a ház a belügyministert, hogy miután Szeged városát népe számánál fogva három országgyűlési képviselőnek küldetési joga megilleti, haladéktalanul oly törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, mely Szeged városát három választókerületre osztja fel; a benyújtott jelentés pedig utasittassék el." 1878—81. 20. A Nemzeti Múzeumról 1881. május 15. KN. 1878—1881. XIX. 25—27. T. ház! A midőn én határozati javaslatomat annak idején benyújtottam, (Halljuk!) a mely határozati javaslat alapján a múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött bizottság megkezdte működését, engem egy szempont, egy meggyőződés vezérelt és ez az, hogy a magyar nemzeti múzeum oly első rangú intézetünk, a mely, a mig egyrészről magára a magyar elem tudományosságára kellő hatást gyakorol, egyszersmind hivatva van és képesítve is lehet arra, hogy a magyar tudományosságot kiváló sikerre és hatással reprezentálja. A ki a múzeum keletkezésének történetét ismeri, az tudhatja, hogy az egy könyvtárból vette eredetét s a megalapítása és a mai nap között lefolyt időkben arra volt utalva, hogy úgyszólván csak osztályainak kereteit állítsa fel; azt tudja, hogy ez még nem volt az az eleven, az a hatásos működés, a melynek abból az intézetből egykoron ki kell folynia. A keretek most a múzeum osztályaiban a modem felfogáshoz képest készen vannak és következik szerintem az intensiv működés. Az intensiv működésnek alapja először okvetlenül az, hogy a múzeum ügyeinek vitele adassék arra való férfiak kezébe, hogy azok a férfiak valósággal meg is állhassanak; másodszor anyagi tekintetben láttassék el az intézet annyi dotátióval, a mennyi annak rendszeres fejlődését, működését egyáltalában lehetségessé teszi. Ha én azt a kérdést vetem fel, vájjon a most benyújtott jelentés magában foglalja-e a kellékeket, azt kell mondanom, hogy igenis magában foglalja; mert a mint a keretek állanak és a mint a múzeum keletkezésére vonatkozó adatok bizonyítják, azokkal szemben ez a jelentés sok mindenfélét tisztáz, a mi nem volt helyes, de a minek a dolog természete szerint ugy kellett lennie, mert hiszen egy fejlődő intézettel volt dolgunk. A mostani bizottsági javaslat egységes alapra fekteti azoknak a beosztását, megkívánja azt, hogy az intézetnek adassék egy házi szabály, szóval, hogy adassék meg neki a kellő egységes admini stratió, gondoskodik magukról a tisztviselőkről, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek — ez mind benne van. Én igen kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy speciáliter a múzeum tisztviselőiről egy pár szót szóljak. (Halljuk!) Ugy emlékszem, hogy 1877-ben Szathmáry Károly akkori képviselő tett volt indítványt a múzeumra vontakozólag, a hol kiválóan kiemelte, hogy annak alsóbb rendű tisztviselői oly helyzetben vannak, a mely nem méltó az intézethez első sorban, másodszor a mely tökéletesen megzsibbasztja és megbénítja az ő működésüket. És ekkor megtörtént az, hogy Zsedényi Ede akkori t. képviselő ur azt gondolta, hogy itten voltaképen azokról a szürke kabátos invalidusokról van szó — mert hiszen segédőrökről volt szó, tehát ő az őrzést erre a szerepre vonatkoztatta — és akkor ez az indítvány elesett. Ez volt t. ház, az egyik felfogás. A másik felfogás pedig az volt, kivált azok részéről, a kik bizonyos tudományszakokat ignorantiából gúnyolni szoktak, hogy elvégre, ha mégis kitartják azok a tisztviselők azokon a nyomorultan dotált helyeken, — hiszen máskép ugy sem tudnak megélni, — nekik az is jó: ha pedig tudnak másképen