Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

kell keresnünk. Hogy lehet-e ezt egyetemi kathedrára vinni, azt én a t. ház ítéletére bizom. A mi a botanikának jelenlegi állását a mi egyetemünkön illeti, erre nézve kijelentem, hogy egyátalában nem áll az, hogy a jelenlegi tanár abban a helyzetben volna, hogy ő az élettant mívelhesse, kiváltképpen pedig, hogy szemléletileg vezesse le az élettani dolgokat. Nem teheti ezt egyszerűen azért, mert az élettani intézet nincsen kellőleg felszerelve. Igaz, hogy a 300-at is meghaladja a beirottak száma. Igy tehát teljes lehetetlen az is, hogy a hallgatóság a terembe beférjen. Itt tehát a helyiség hiánya a főbaj. A mi magát a tanítást illeti, gond van arra, hogy azon növények megismerése, melyek a gyógyszerészeinél is előfordulnak, az egyetemen külön kursusban taníttatik. A többire nézve azonban a physiologia tanára sem csinálhat egyebet, mint azt, hogy a mennyiben physiologiát is tanít, érvel a rendszerrel is és viszont, ha rendszert morphologia alapon tanít, érvel physiologiával is. Az egész az, hogy physiologiát rendszer nélkül, rendszert physiologia nélkül sikeresen, valóban tudományosan tanítani nem lehet s igy ha tanszékről mégis szó van, itt is mint b. Mednyánszky t. barátom is általánosságban mondotta, nézetem szerint egy parallel tanszéknek volna helye. De ennek szüksége is elesik, mihelyst gondoskodva lesz arról, hogy a jelenlegi tanszék illően felszereltessék, mert mihelyst a jelenlegi tanszék illően lesz felszerelve, a magántanári intézmény azonnal be lesz állítható és akkor a rendszert, kivált a phisiologiát is alaposabban, terjedelmesebben lehet majd előadni. Igy külön tanszék felállításának szüksége egyelőre egyáltalában nem forog fenn. T. ház én hallottam, még pedig egyetemi tanácsi körökből jövő indokolásokat, a melyekben Bécsre történt hivatkozás. Ott két tanszék van, az igaz. De reám nézve Bécs mégsem olyan, hogy annak példáját mindenben kövessem. Mondom, hogy ott két tanszék van, de aki e felett Ítéletet akar mondani, az méltóztassék bepillantani a bécsi egyetem történetébe, hogy megtudhassa, mikor és mily körülmények között állitatott fel ez a második tanszék. Felállíttatott akkor, midőn Ausztriában egy phoenamenalis tudós támadt, a ki a phytopoleontologiának lett úttörője. Ez a tudós Unger. Ungerért állíttatott fel azon tanszék és ő csakugyan csinált is egy tudományos iskolát nemcsak Ausztriában, hanem egész Németországban is, sőt tovább is és igy bekövetkezett azután az, hogy e tanszék méltó betöltése később is lehetséges lett, mert hiszen az osztrák egyetem tanszékén válogathatnak 40 milliónyi nép tanerői 213 közül. Mi — fájdalom — nem vagyunk ily szerencsés helyzetben. Én elismerve a magyar botanikusok minden érdemeit, egyátalán kimondhatom, hogy jelenleg élő nemzedéknek, melynek munkáit tüzetesen tanulmányoztam és — a legtöbb botanikust személyesen ismerem is, nem tudnék senkitsem megjelölni, a ki a budapesti egyetemen Unger-féle úttörővé válhatnék. Mindezeknél fogva, t. ház, áthatva azon kívánságtól, hogy a jelenleg az egyetemen már fennálló tanszékek keretébe egy oly tanszék illesztessék, mely a fennálló tanszékeknek tudományos működését meg, mely az egyetem tudományosságát emelje, részemről nem járulhatok egy másik növénytani tanszék felállításához, hanem kérem a következő indítványom elfogadását: „Fordittassék az egy második növénytani tanszék felállítására a költségvetésben beállított tétel egy palaentologiai tanszék felállítására s utasíttassék a a vallás- és közoktatási minister, hogy a jelenleg fenálló növénytani tanszék kellőkép fölszereltessék" Ajánlom indítványomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) 1878—81. 16. A magyar polgárság és a közös hadsereg közötti ellenszenvről 1880. december 14. KN. 1878—1881. XVI. 35—36. [35] T.ház! Mindenekelőtt elismerésemet kell, hogy kifejezzem Szilágyi képviselő urnák, a kinek köszönhetjük, hogy a vita, mely azon veszedelemben forgott, hogy élczelődés tárgyává tétessék, ismét visszatért a Parlamentarismus rendes kerékvágásába. Teljesen osztozom azon felfogásában, melyet a tiszta igazság felderítése iránt ő, mint jogtudós kifejtett s meggyőzte azokat, a kik ezen tudománynyal nem foglalkoznak. Én magam is lehetetlennek tartom az esetnek rendbehozatalát, minthogy két fél közötti ügyet egyoldalú vizsgálattal tisztába hozni sem-