Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

miképen sem lehet, másfelől oly ügyet, melynek felderítése csupán csak irományok által lehetséges, ezek előterjesztése nélkül senki el nem bírálhat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De én nem ezekről akarok szólni, t. ház, hanem arról, a mire igen t. képviselőtársam Kende Tibor, már czélzott, hogy az ügy nem oly egyszerű, a milyennek látszik. Az ügyet számos szempontból lehet megítélni, annak számos fontos oldala van. Én az esetet magát, a hogyan az a törvényhozás előtt van, mint csupán Seeman alezredes esetét nem fogom tárgyalni, azért, mert, azon cselekmény, melyről Seeman vádoltatik csupán egyik symptomája egy általános elbetegedési állapotnak, mely állapot nem egyéb, mint a tényleg létező ellenszenv a polgárság és a közös hadsereg köztt. (Igaz! a szélső baloldalon.) Bármiként szépítse valaki a dolgot, ez tényleg így van. És ha ez így van, akkor nem elégséges egyes eseteknek elsimítása, de nem elégséges még az sem, hogyha ezen esetben tökéletes megnyugvást nyerünk, hanem nekünk azon általános bajt kell szem előtt tartanunk és az alapokat kell vizsgállanunk honnan származik ezen ellenszenv. Mi a kútforrása azon gyakori összezörrenésnek, melyet a polgárság és a hadseregnek és kivált tisztikara köztt tapasztalunk? Igy fogván fel a dolgot, csupán csak arra a sorozatra vagyok bátor utalni, melyet Ugrón Gábor t. barátom felhozott, midőn hivatkozott a legutóbbi esetekre, a győri, spalatói, kolozsvári és egri esetekre. Ezek az esetek magukban statislikai anyagot képeznek és ha én visszaemlékezem mindazon esetekre, a hol a polgárság és katonaság köztt összezörrenés támadt, kimondom, hogy 100 eset közül 80 a gyalogságnál, 15 a lovasságnál és csupán csak ötször történt a szakcsapatoknál. Honnan van e jelenség? Itt a közös hadsereg gyalogsági tisztikarának történetében, fejlődésébe kell betekinteni. E háznak egykori tagja, Molnár Antal, a hatvanas évek végén egész sorozatát közölte azon jelenségeknek, melyeket a reactio teljes helyreállításakor a hadsereg tisztikara készített. Ezen okmányok bizonyítják azt, hogy a reactio teljes helyreállításakor a tisztikar arra használtatott, hogy a polgárság házaiba ünnepélyek alkalmával küldettek, ott tartoztak meglesni mindazt, a mit ott beszéltek és arról tartoztak jelentést tenni. A ki ezen okmányok aláírását megnézi és azon neveket a katonai schematismusban felkeresi, a ki tudja, hogy a reactio helyreállítása idejében milyen elemek vétettek fel a tisztikarba, az azt fogja találni, hogy ezen inqualificabilis emberek ma aranygallérban tündökölnek a hadsereg kebelében. Ezekről alkotmányos érzelmet feltenni nem lehet. Van a tisztikarnak egy eleme mely [36] tökéletesen tiszta kaszárnya elem, a mely katonacsaládból születve, katonai-intézetben neveltetve a hadseregbe beosztva, a polgárságban semmi mást, csak a megvetni való civilt tartja, kinek absolute nincs fogalma, milyen összeköttetésben áll a parlament az adózó polgár és a hadsereg; ezek nem kivételek és én merem állítani, hogy az osztrák—magyar közös hadsereg tábornoki karában vannak emberek, a kik nincsenek tisztában az iránt, hogy hogyan történhetik az, miszerint egy civilistákból álló gyűlés előtt a Reichskriegsminister kénytelen megjelenni és ott kell, hogy kérje a pénzt, mikor itt van a magas aerarium; mert a magas aerarium, a kaszámyanevelt, a granicsárság, akinek a polgári jogokról fogalma nincs, az összes társadalom felett álló valami, a mely csak csináltatja a pénzt és osztogatja kénye-kedve szerint. Én ebben, hogy a tisztikar és kiváltképen a gyalogsági tisztikar még ma is saturálva van elemekkel, a melyeknek inqualificabilis voltát maga a hadsereg elismerte az által, hogy szükségesnek találtatott, miszerint ezentúl a tisztirang elnyerése csupán csak vizsgához van kötve, ti. ahhoz van kötve, hogy az illető bizonyos műveltséget bizonyítson; támogatva még az által is, hogy azon fegyvernemek, a melyeknek tisztikara a jobb osztályokból megyén ál a hadseregbe, vagy azon szakcsapatok a melyek tisztikarának már a szakcsapat rendeltetésénél és hivatásánál fogva magasabb qualificatiójának kell lenni — mint a geni, az utász, a tüzér, a ki mathematikai és technikai tanulmányokra van rá szorítva és ezen az uton nyeri meg a magasabb műveltséget; — ösztönözve az által, hogy ezen műveltebb elemeknél sokkalta jobb bánásmód, sokkalta nagyobb tisztelet nyilatkozik a polgári elem iránt: azt találom, hogy első teendő az, (Halljuk) miszerint a hadseregben jövőre olyan összezörrenések, a melyek az alkotmányosságnak ismeretének hiányából származnak, elkerültessenek, elő ne fordulhassanak. Igaz t. ház, hogy ez nem radikális gyógyszer; ilyen gyógyszer csak egy nemzeti hadsereg felállítása volna, mert csupán itt találjuk