Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

hatva attól a meggyőződéstől, hogy Magyarország jövőjét anyagi és szellemi előhaladásában keresheti csupán. Ennél fogva részemről minden olyan dolgot, a mely szellemi életünk emelésére alkottatik, a mely ebbe a rendszerbe valósággal bele illik, a mely szerint, culturánkat emelni kívánjuk, ilyen dolgok költségéhez mindig szívesen hozzájárulok. Az tagadhatatlan, tudja a ház minden tagja, még az is, a ki kevésbé foglalkozik ezen ügyekkel, hogy bármelyik ilyen intézetét tekinjük is az országnak, mindenütt még igen jelentékeny hézagokat tapasztalunk. Mindenesetre tudni fogja a háznak minden tagja, hogy az ország financiális helyzete és különösen culturális menete is olyan, hogy a hézagokat rögtönözve, egyszerre betölteni lehetetlen. Ilyen körülmények között akkor, mikor egy rendszerbe egy bizonyos újtagot vagy részt akarunk beilleszteni, okvetlenül a főelv az, hogy a legszükségesebbet tartsuk szem előtt. Hogy ha én a felállítandó tanszékek sorozatát tekintem, különösen azt, a mely a természetrajzi disciplinák számára tervezve van, ti. a növénytani tanszéket, akkor, sajnálom, ki kell mondanom, hogy ezt a tanszéket nem tartom olyannak, a mely a legszükségesebbek közé tartozik, legalább egyetemünk jelenlegi állapotában nem az. A természetrajzi disciplinák állása egyetemünkön jelenleg így áll: tudományosan tárgyalják a növénytant, az állattant; tárgyaltatik az ásványtan, kőzettan; a három disciplina megfelelő mértékben van képviselve; de van egy disciplina, a mely kellően képviselve nincsen s ez a palaeontologia. Már pedig, hogy ha egyetemünkön a természetrajzi disciplinákat a kor színvonalán meg akarja tartani, a lényeges hézagokat pótolnunk kell. Mert valamint lehetetlen az államtudományokot történelmi tanítás nélkül sikerrel tanitani, úgy manapság egy modem egyetemen sem állattant, sem növénytant nem lehet sikerrel tanitani palaeontologia nélkül, minthogy a palaentologia a növénytannal és állattannal épp oly viszonyban van, mint a történelem [212] az államtudományokkal. De mielőtt tovább mennék, bátorkodom a t. minister úrhoz egy kérdést intézni. A kérdés az, vájjon ragaszkodik-e a minister ur ahhoz az indokláshoz, a melylyel a 2-dik növénytani tanszék felállítását támogatja, mert ha igen, akkor ki kell mondanom, hogy ez az indoklás egy nagy paradoxon! Azt mondja az indoklás, hogy a növényphisiologia tudományosabb, a rendszertan gyakorlatibb. Bocsánatot kérek, de ez nem áll, mert hiszen a rendszer foglalatja mindannak, a mit az alszakok tudományosan megállapítanak s az indoklás illető passusának az állítmánya olyan, mint ha valaki azt akarná állítani, hogy nem azok a művek, melyeket Macoulay irt, képviselik a történelmi tudományt, hanem azok az okmányok, melyekből ő a történeti anyagot összegyűjtötte. Pedig ez teljességgel nem áll, mert mint mondtam, valamely tudománynak rendszere nem egyéb, mint kritkailag tisztázott és alkalmazott foglalatja az összes alszakokból merített anyagnak. Hanem azt hiszem, hogy a rendszertan alatt talán a florisztikát méltóztatott érteni. A mi a florisztikát illeti, t. képviselőház, kivált, a hogy ez az u.n. disciplina a legutóbbi évszakokban gyakoroltatott, nemcsak nálunk, hanem Európa szerte, én kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én azt voltaképen tudománynak nem is tartom, hanem tartom tisztán empirikus foglalkozásnak, mely egyetemi katedrát valóban nem is igényel. Mert az úgynevezett florisztika, a mint a minister ur — ha némileg Figyelemmel kisérte — tudni fogja, oly disciplina, melynek művelése akkor lett divatossá, mely akkor protegáltatott leginkább, a mikor Európában teljesen uralkodott a reactio. A reactio főtörekvése mindig az volt, hogy a princípiumokig beható vizsgálatot elfojtsa s helyébe a szellemet nélkülöző chablont ültesse, mely az embert a gondolkozástól elterelvén, alkalmatossá tette a reactio czéljainak előmozdítására. Ekkor kapott lábra az úgynevezett analyticus módszer dédelgetése azért, mert ez csupán csak mechanikai foglalkozás, azért, mert az a tudományos princípiumokkal nem foglalkozik, mert arra gondolkozás nem szükséges, mert az csupán a természeti tárgyak külső formáinak egymással való ellátásából állott. Hogy ezt teljesen olyannak be is bizonyítsam, csak azt említem fel, hogy akkor az úgynevezett analyticus rendszer ajánlói avval dicsekedtek, hogy az ő tankönyveik alapján e nagy tudományt, — mert azt nagy tudománynak nevezték — mívelhetik olyan emberek is, a kik az állattanban, a botanikában semmi tudományos előképzettséggel nem birnak. S valójában ugy van, hogy az analyticus methodus gyakorlóit — kivált Németországban — nem annyira tudósok, mint inkább laicusok között