Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

kifejteni a társadalomban, az egyleti életben, én még sohasem tapasztaltam, hogy ezen kérdés tárgyalása, az enqute-eken való megjelenés, engem valami munkálat keresztülvitelében megakadályozott volna. Hanem az psychologice lehetséges, magam is ismerek igen derék embereket, kik valahányszor egy eszme megszállja őket, absolute nem képesek mással foglalkozni, csakis ezen eszmével foglalkoznak és más téren gyakorlati munkásságot kifejteni nem képesek. Én a phylloxera-bizottságban nem is ugy vagyok, hogy reményleném, hogy ezen kérdést oly nagygyá fogjuk felfedezni és egyedül csak azért vagyok ott, hogy esetleg nagyobb szerencsétlenséget lehetetlenné tegyek. Egyáltalában sajátszerű thema ez a rovarkár thema, melyet nem tudok eléggé jellemezni. A nagy publicitás következtében megtörténik, hogy ha egy gazdaember észrevesz egy rothadt szőllőfürtöt, vagy lát egy állatot, melyet sohasem látott, mert nem nézett utána, azt beküldi Jókai Mór képviselő ur lapjába, mely valósággal brillírozik azzal, hogy mindjárt óriási veszedelmeket lát és rámutat a nemzetgazdasági károkra. A „Hon" felszólalása, a lap óriási elterjedtségénél fogva, (Derültség) a kedélyek fel vannak izgatva, a veszedelemmel szemben, melyet nem ismer senki. Ekkor az eljárás a ministerium initiativája következtében rendesen a következő. Utasittatik [356] az illető osztály vezetője, hogy az illető vidéken a főispánt, az alispánt, vagy más ily közeget keressen meg, hogy az állatot küldje be. Az állat elmegy a ministeriumba, onnan szám alatt protocollálva M agyar-Ó várra. Ott előveszik Taschenberget és ennek nyomán meghatározzák az állat nevét és ismét az egész acta csomót visszaküldik a ministeriumba és aztán megjelen a communique, melyben meg van mondva az állat neve, néha szaporodási módja, néha az is, hogy ezt bizony kiirtani nem lehet. De miután csak Taschenberg alapján történnek meghatározások, miután rendesen csak csőszök és pandúrok által szedett rovarok küldetnek be, megtörténik, hogy valahol Veresegyházán fellép a kendermagbogár és meghatároztatik Peritelus grisensnek, mert Taschenberg a Rajnamellékről irja le, igen! de nem megy Veresegyházra, mert a geographiai távolság kissé nagy. Sőt van egy másik eset is. Temesvár város érdemes képviselője egyszer valóban szükségesnek találta kérdezni, vájjon méltó-e az, hogy a kormány Temesvár környékén szedett tokokat, sáskatojás czíme alatt és felhozta a múzeumba. Az ügy a kormánynál, a kellő komolysággal és az ügyviteli számok szaporodásával keresztül ment valamennyi fokozaton és a múzeumban pedig kitűnt, hogy azok a Phryganealárvának tokjai és nem tojások, egy tökéletesen ártatlan állat, mely a Tiszavirág közelébe tartozik és azért, mert a folyók kiöntötték, a rétet elözönlötték. Van egy harmadik eset is. Minden szőllőgazda tudja és reszket tőle. Megtörténik, hogy a hegyaljai borászok hallották a tortrix pillariának hirét és észre vették, hogy szőlleikben is történnek eféle károk. Ők beküldték a typusokat a ministeriumhoz, a ministerium meg Óvárra, de az izgatottság olyan volt, hogy nem lehetett várni a hivatalos lebonyolítást és következett az, hogy Zemplén megye főorvosa beküldött egy pár példányt a múzeumba és mi táviratilag értesítettük ugy, hogy 12 óra alatt tudta, hogy az tortrix pilleriána. A ministerium házi szakértőire nézve az a jellemző, hogy midőn a magyar főváros kellő közepében van egy országos központi intézet, melynek van erre nézve tökéletesen szabatos classicus gyűjteménye és erre a szakra tartozó legnagyobbszerű irodalma, midőn vannak tisztviselői, kiknek reggeltől estig nincs egyéb feladatuk, csupán az, hogy ily meghatározásokat végezzenek, akkor ez intézet mellőztetik és dédelgettetnek azok, a kikben elismerem, hogy jóakarat van és derék becsületes ifjak, de tapasztalat nincs, sőt ha volna is, az academiák felszerelésénél fogva, a legjobb akarat mellett sem tehetnek semmit. Én tehát egyáltalában kinyilatkoztatom azt, hogy én nem fogadhatom el azt, hogy a phylloxera és egyáltalában a rovarkák kérdése, a t. minister urat becses tevékenységében bármikép megakadályozhatta, vagy gátolhatta volna. Áttérek t. ház, minthogy gyakorlati czélokra törekszem, egy igen nevezetes ágra, a melyet én kender-kérdésnek nevezek. A mennyire az én adataim nyúlnak, a kender kivitele a következő volna: 1868-ban 931,546 ft, 1869-ben 1.551,543 ft, 1870-ben 1.623,555 ft, 1871-ben 1.713,701 ft, most az körülbelül 2 millió frtot tesz. Ez a sorozat mutatja ennek az ágnak folytonos emelkedését, de megszabja annak határait is, mert többet, mint ez idő szerint kiviszünk, Magyarországból kivinni nem birunk, egyszerűen az oknál fogva, mert a kender feldolgozásnak pendantja nem lehet más, mint a délamerikai