Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

rabszolgaság. (Mozgás jobbfelől.) Hiába moso­lyog a tisztelt minister ur, mert én szolgálhatok statisztikai adatokkal arra nézve, hogy az alföld területén, hol kender termesztetik, mihelyt az áztatási periódus bekövetkezik, megkondul a harang és a halottakat szállítják napról napra ki, egész szilárd alapra fektessem, az, a mibe a kender feldolgozása kerül, következő: egy köz­ség, a melyet e tekintetbe felvettem és a mely­nek 400 telke van, producál 20 ezer mázsa ken­dert, tehát egy millió törött kendert, mely áll 3 millió fogásból, tudniillik törés alá számitva. En­nek törése 15 millió perczben, vagyis 250 ezer munka órában, avagy 12 órával, 20,833 napszám­ba kerül és kell tehát hozzá 450.000.000 ütés, mely megfelel 6 milliard 3000 kilo nyomásnak. A ki az olasz kendertermelést, ha nem is autopsia után, hanem az olasz illető ministerium kiadvá­nyai utján megismerte, az láthatja, hogy az a körülmény, miszerint az olasz kender után, évenkinti export körülbelül 40 millió lirát tesz ki, egyenesen a segédgépeknek, egyenesen az áztatási rendszer racionális voltának köszönhe­tő. Nem a jelenlegi t. minister ur, hanem vala­melyik előtte lévő, belátva annak, hogy csak­ugyan szükséges volna arra nézve valamit tenni, hogy a nép ezen ölő munkától megkímél­tessék és egyszersmind a kendertermelés és ex­port előmozdítassék, annál is inkább, mert ki van mutatva szintén vizsgálatok által, hogy az apatini kender, a velencei arsenalban megejtett próbák után, felülmúlja tartósságban az olasz kendert. Kevéssé szépségénél fogva különösen alkalmas vitorlákra és durva kötelek előállításá­ra, szóval meggyőződésem az, hogy egy pár évi tanulmány, rationalis oktatás, jó példaadás, egy kisérleti állomás foglalkozása hamar eredmé­nyezné, hogy egyidejűleg a kendertermelés is nagy mérvben fokoztassék. Mondom, a minis­ter ur egyik elődje ezt belátva, elhatározta hogy segédgépek beszerzésére kell némelyeket fordí­tani. No, már [357] kérem, ily dolgoknál az igazi gyakorlati ember szövetkezve a szakem­berrel, csak egy módon jár el. Először megfi­gyeli a jelenlegi kezelési módot, akkor átmegy arra, hogy mikép lehetne azt a munkát, melyet az emberek, a munkások teljesítenek, gép által előállíttani. Természetes, hogy az ilyen gépek­nek nagyon egyszerűknek olcsóknak kellene lenniök, hogy a kisebb gazda is megszerezhesse. Az apatini kenderversenyen megjelentek az ilyen gépek: láttam működni azon gépet, mely a ma­gyar kormány pártolása alatt létrejött. Egy téve­teg szemű ember kezelte, tele nagyszerű ideákkal és kisült, hogy a kormány, a helyett, hogy ilyene­ket bizott volna meg ilyen gépek előállításával, felfedezett Eszéken egy telegraphust, ki évek hosszú során át a perpetuum mobile felfedezésén fáradozott, valami Luft nevezetű egyént. Arra, hogy Olaszországban tapasztalatok gyűjtessenek és az ottani eljárás az ily nagy fontossággű mezőgazdasági terménynél, minő a kender, tanulmányoztassék, hosszabb idő szük­séges. Rövid idő alatt bizony keveset lehet ta­nulmányozni; ezen egész tanulmányra nézve pedig, az Olaszországi útra, csak 400 frtja volt a ministeriumnak. Méltóztassanak tudni, hogy Magyarország és Olaszország climaticus viszo­nyai köztt, mily óriási különbség van, az olasz nép és a magyar nép lényegesen különböznek s ezen különbség figyelembe vételével kell meg­állapítani a nálunk követendő eljárást és kezelé­si módot. Az olasz viszonyokat, az eljárási és kezelési módot tanulmányozni, azt a magyaror­szágiakkal összehasonlitani nem kis feladat, nem kis időt kíván s erre 400 frtot utalványozni kedélyes és naiv felfogás; ez egyébiránt nem a jelen minister ur alatt történt. Én tehát, visszatérek arra, a mivel kezdet­tem, bármilyen programmot bármiféle alapesz­méket állítsunk fel, Írhatunk akademicus fejte­getéseket, megbízhatunk bármiféle ministert és tisztviselőket, hogy Írjanak röpiratokat szakkér­désekről, mindezekkel czélhoz jutni nem fo­gunk. A minister ur előtt igenis lett volna egy akadály, melyre hivatkozhatott volna a házban, mint azon okra, melynél fogva törekvései, ter­vei meghiúsulnak. A dolog ugy áll t. ház, hogy — a mint Boros Béni képviselőtársam egy más ministeriumról is elmondotta — én magam is ki tudom mutatni a minister urnák, hogy fenn­áll azon bureaucraticus s alapos azon vád, hogy senkit sem tűr maga felett az illető osztályfő­nök szakkérdésben sem, bár csak ugy birnak létrehozni némely dolgot, ha szakemberekhez fordulnak. Ennek a bureaucraticus szellemnek befolyása a jelen esetre nézve én is hivatkozha­tom; legalább is 2 kilogrammra menő meghívó van asztalfiókomban, (Derültség) a mi a Bach­korszakra emlékeztet, midőn öttized krajczámyi differentia iránti „Bemmangelung" 9 iv papírba került (Derültség). A bureaucraticus szellem igenis létezik, mely saját eszméit kedveli és a szakemberben pepecselőt, vagy legfeljebb olyat

Next

/
Oldalképek
Tartalom