Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
HERMAN OTTÓRÓL ÉS A KÖNYVRŐL
4. Behatárolta a címadást a közölt beszédek válogatása, pontosabban a konkrét részek kiemelése is. Két elvet igyekeztem érvényesíteni: Egyrészt a legjellemzőbb részeket jelöltem ki, illetőleg a címekben jelzett legjellegzetesebb részeket igyekeztem közlésre válogatni. Gyakran kihagytam a képviselőtársaival folytatott vitatkozásokat, az általánosságokat, s az egyes beszédek azon részeit, amely nem kötődött a Herman Ottó által kitűzött téma megértéséhez. El kell még mondani, hogy Herman Ottó politikai tevékenysége nemcsak erre a másfél évtizedre terjedt ki. Foglalkozott politikával már kolozsvári évei alatt is. A Magyar Polgárban kezdett újságcikkeket írni, közöttük színikritikákat is. Itt szövődött romantikus nagy szerelme Jászai Marival, melynek dokumentumaként éppen a húsz éves kezdő színésznő reánk maradt levelei a tanúi (Szabadfalvi J. 1987. 71—89.). Életrajzírója, Lambrecht Kálmán (1920. 51.) azt is megemlíti, hogy 1875-ben Kolozsváron is volt képviselőjelölt. 1878-ban Szarvason jelöltette magát immár pártja, a Függetlenségi Párt jelölteként. Július 14-én elmondott programbeszédét ismerjük, az nagyon hasonlít tartalmában a későbbi szegedi programbeszédéhez. 1897-ben elvesztette a választást Miskolcon, s ezzel vége szakadt hosszúnak is mondható parlamenti politikai tevékenységének. Publicisztikai tevékenységét 1896—97 után sem hagyta abba. Igen sok cikket írt a Nemzet, a Budapesti Hírlap, Egyetértés, Esti Újság, Magyarország, Szegedi Napló, Pester Lloyd, Szabadság (Miskolc), Vasárnapi Újság stb. újságokban. A Budapesti Hírlap igen sokszor adott helyet politikai cikkeinek: pl. Az általános titkos választás (1905), Az általános választói jog (1905), A megbízhatóság (1906), A vármegye (1906), Az indemnitás (1911), Kossuth könyvtár ügye (1910), Fiat /wx (1912), Az igazság.Visszaemlékezés Irányi Dánielre (1912). A Vasárnapi Újság-ban 1903-ban írt a szocialista mozgalmakról, az Egyetértésben A kereszt és a címer, a miskolci Szabadságban Halad a nemzet címmel stb. A konkrét politikai munka, pontosabban a politikai pálya később is megkísértette. Az 1901-es választások alkalmával a miskolci déli, majd a dárdai választókerület felajánlotta a jelöltséget Herman Ottónak. Az akkor már 66 éves tudós a jelölést először el is fogadta, a megismételt választás előtt azonban a jelöltségét visszavonta. Levelet küldött Péchy Károlyhoz, a Függetlenségi Párt elnökéhez, amelyben megindokolta lemondását. Programbeszédét előzőleg 8. oldalon kiadta a Franklin társulat 1901-ben. A választás körülményeiről hírt adtak a helyi lapok is. A miskolci Szabadság 1901 szeptember 21-én közreadta Kossuth Ferenc Herman Ottóhoz intézett levelét: „Igen tisztelt Pártjegyző úr! Lelkem mélyéből örvendek, hogy a miskolczi választó polgárok lelkesedése az északi területen Bizony Ákost, a déli kerületben Herman Ottó, a pártnak éremes, kitűnő tagjait jelölte. Bízom a választó polgárok, a függetlenségi elvtársak lelkesedésében, kitartásában, tántoríthatatlan elvhűségében, hogy legnagyobb odaadással fognak együtt működni pártunk, zászlónk diadalára, győzelmére. Hazafias üdvözlettel igaz híve Kossuth Ferencz."
