Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

HERMAN OTTÓRÓL ÉS A KÖNYVRŐL

politkusi mivoltának megítélésénél számbavettek, hanem ennél sokkal-sokkal többre. Már csak ezért is eredetiben kell beszédeit forgatnunk. Ebből származott másik gondom; mennyire szólaltathatom meg a beszédeket, mennyire terjedhet ki azok elemzése és a társadalmi-politikai hatásainak feltárása. Be kellett látnom hamarosan, hogy egyetlen kötetben ezt sem lehet megtenni. A könyvben található két nagy fejezetben a következőkre vállalkoztam: Az I. fejezetcsoportban ülésszakok szerint, időrendi sorrendben röviden exponálom az egyes beszédeket, rámutatva azok legfőbb mondanivalójára. A jellemzések egyike sem haladja meg az egy-egy oldalt. A II. fejezetcsoportban pedig néhány tekintetben tematikai összegzést próbáltam adni: pl. helye a házban, belpolitikai nézetei, kultúrpolitikai nézetei stb. Itt is csak arra volt lehetőségem, hogy a tendenciákra és főbb vonulatokra rámutassak. Azt is mondhatnám, hogy a teljesértékű, monografikus kutatások még csak ezután következhetnek. A munka során én is elkészítettem több tanulmányt, amelyben egy-egy kérdést vettem vizsgálat alá (pl. a magyar szőlészet érdekében, valamint muzeológiai erőfeszítéseiről.). A továbbiakra is marad néhány tervem, pl. a Kossuth Lajoshoz fűződő kapcsolatát, valamint Szeged és Miskolc képviseletét szeretném beszédei alapján megvizsgálni és közreadni. Mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nem tűzhettem célul azt sem, hogy parlamenti megnyilvánulásait összevessem a sok tekintetben érintkező publicisztikai tevékenységével; illetőleg a Herman Ottóról a szakirodalomban kialakult eddigi véleményekkel sem. Nem foglalkozhattam — továbbá — nézeteinek általános politikai értékelésével, ez is ezután elvégzendő feladat. Célom csupán a tények feltárására terjedt ki, általános következtetések levonására alig vállalkoztam. Külön feladatot jelentett beszédeinek címadása, a Képviselőházi Napló — természetesen — nem adott címet a felszólalásoknak. A képviselők jobbára a Ház elé kerülő törvényjavaslatokhoz, illetőleg minden évben igen hosszan a kormány és az egyes tárcák költségvetéséhez szóltak hozzá. A kiválasztott beszédek címadása ez esetben igen jellegtelen lett volna. Mint látni fogjuk, Herman Ottó pl. a költségvetések hosszas tárgyalása során sem annak tartalmi, aránybéli vagy számszaki dolgaihoz szólt hozzá. Minden egyes esetben célzatosan egy vagy csak néhány konkrét problémát vetett fel alapos felkészültséggel és nagy agilitással. Ezekben az esetekben pedig csupán a tárca költségvetésének megjelölése nem mondott volna számunkra semmi tartalmi, tematikai eligazítást. Ezért a közlésre kiválasztott beszédek címadásánál a következő elveket próbáltam érvényesíteni: 1. Arra törekedtem, hogy a címek adjanak információt a beszédben fejtegetett témáról. 2. Tekintettel arra, hogy a Labrecht Kálmán által írt monográfia (1920) végén a bibliográfia megemlíti elég sok parlamenti beszédét, ezért, már csak a tudományos feldolgozások azonosítási lehetőségei miatt is, ha tudtam, ahhoz ragaszkodtam. Itt említem meg, hogy Erdődy Gábor kiváló munkájában hivatkozott ugyan igen sok beszédére, és a jegyzetben a Képviselőházi Naplóra, de mivel külön szemelvényeket nem adott közre, nem kényszerült címadásra. 3. Következésképpen a legtöbb alkalommal a fejtegetett témára utalva adtam meg a címeket.