Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

nézni egy csikót, hogy a csikó csak megrázkódott és összeesett. Volt egy mondóka, amit elmondott - nem emlékszem rá, de a Szűz Mária neve benne volt -, megköpdöste a csikót és a csikó felugrott." (Boly, Szirovec János g. kat., szül. 1907.) A Szent György-nap boszorkánya A magyar néphagyományban Szent György napja a tavasz kezdete, melynek éjszakáján a boszorkányok elleni védekezésnek is megnövekszik a jelentősége. Falvainkban - még a reformátusok körében is - általánosan gyakorolt cselekvés volt, hogy mésszel keresztet húztak az istálló ajtajára. Pólyánban a szentelt gyertyával keresztet húztak a tehén hátára, hogy a boszorkány - ha be is jutna a megkeresztelt ajtón - a hasznát ne tudja elvenni. Szentmárián a húsvétkor a szentelni való élelmek közé tett, ilyen módon ugyancsak szentelt börvinggel füstölték meg az istállót, és körül a házat is. Battyánban az idős gazdák a második világháború előtt még gyakran az istállóajtó előtt háltak Szent György éjjelén, hogy megvédjék az állatokat. Szalmacsomókat keresztbe fektettek az ól küszöbe előtt, arra feküdtek: védték a jószágot, hogy a boszorkány ne menjen be hozzájuk.

43 A szolnocskai hiedelem szerint, ha a boszorkány nem jut be az istállóba, akkor elmegy a mezőre aratni. Ha a terményben egyetlen sor rendre le van vágva, végig, mintha gyerekek mentek volna egy nyomon, akkor ott a boszorkány aratott.

44 A kereszt általában is megköti a boszorkányt, megakadályozza mozgását is, mint az alábbi - leleszi - történet jelzi. „Volt egy fűszerüzlet. Másik két fiúval ott voltunk a bolt körül. A boszorkány - vénasszony volt - bement a boltba. Azt mondta az egyik, hogy egy gyufaszálat tegyek keresztül az ajtón. Jött ki a boszorkány, de már nem tudott kijönni, mert a gyufaszál keresztbe volt. Visszament a boltba és ott járkált. Jött ki a boltos zsidó, hogy mit csinálunk mi, miért nem tudott kijönni a vénasszony a boltból. Észrevette, hogy a gyufaszál ott van a küszöbön, félrerúgta, erre a vénasszony rögtön kiosont. Ez is boszorkány volt." (Szűcs János g. kat., szül. 1917.) A jószágok megrontásához, hasznuk elvételéhez viszonyítva meglepő, hogy csupán egyetlen töredékes adatom van Szentmáriáról a boszorkány Szent György éjjeli harmatgyűjtésére vonatkozóan. „Harmatot gyűjtöttek. Megitatták a tehénnel, hogy a tehén több tejet adjon. Éjszaka harmatot gyűjtöttek: húzták a lepedőt, hogy több harmatot szedjenek."

45 Vm. A BOSZORKÁNY FELISMERÉSE Gyűjtéseim azt jelzik, hogy a Luca-szék, ami a magyar hagyománynak a boszorkányok felismerésében legáltalánosabban használt eszköze, falvainkban csak szórványosan bukkan fel. Előfordul, hogy a keresztútnál kap szerepet a boszorkány felismerésében (pl. Szentmária). Ugyanakkor a romlott, töredékes adatok azt is sejtetik, hogy a szokás kikopásának folyamatát lehet ma már megragadni. Nézzünk néhány példát! „Hittek abban, hogy a boszorkányokat meg lehet látni viliakor a templomban. Luca-széket kellett csinálni, azt viliakor az éjféli misére el kellett vinni, arra ráállt aki csinálta és meglátta, hogy ki a boszorkány. Szarva volt, meg ördögképe. Olyannak látszott, mint egy ördög. Azt is mondták, hogy mákot kellett vinni magával és amikor szaladt 43 Bodnár Mihály r. kat., szül. 1908. 44 Szíjártó Ilona r. kat., szül. 1922. 45 Majtkrics József g. kat., szül. 1923.