Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
mindig, és ottan rontottak. És akkor éppen az egyik lélek ott legeltette a tehenet a keresztútnál. A vénasszony kiáltott, hogy »Csapd a felét, csapd a feiet!« Az ember meg azt mondta: »Én meg az egészet!« és a furkósbottal odavágott a vénasszonynak. Elpucolt onnan." (Kisbári, Komáromi József réf., szül. 1923.) „Ha valami baj volt a tehénnel, mert volt olyan, hogy csak tejet adott, de azon nem volt egy csepp tejfel sem, - akkor az öreg Pádvaihoz mentek el Kistárkányba. Az értett hozzá. Nálunk is volt, hogy a tehén tőgyén két csecs megdagadt, de a másik kettő sem adott tejet. Anyám elhívta a Babilyáknét. Annak volt egy köve. Mennykőnek nevezték, egy fekete. Azt mondták, hogy találta, valami meteor becsapódásából volt. Odament a tehénhez, azzal a kővel meg kezdte simongatni a tőgyit. Közben mondta: se nem egy, se nem kettő...se nem kilenc - erre a követ kidobta az istálló ajtaján az udvarra." (Nagytárkány, Csóka László r. kat., szül. 1919.) „Ha a tehén első lába alatt ástak egy gödröt, oda beástak valami csontokat, akkor az a tehén megvadult. Rontó csinálta ezt. Ástak ilyet a küszöb alá is. Voltak itt hárman is rontók. Itt az öreg Szűcs, Kistárkányban a Páduai meg az öreg Bablyákné. Ha a tehén nem adott tejet, vagy véres tejet adott, akkor ezekhez mentek. Az öreg Szűcs kihajtott, ment a jószága állandóan szét, bele a kárba. így ment másnap is. Megüzente a Tirpáknak: - Hagyj nekem békét, mert ha én aládnyúlok, akkor meglátod! Másnap a jószág legelt rendesen, levette a másik pásztor róla a rontást. De tudott Szűcs varázsigéket is(\), amit ráolvasott a jószágra." (Nagytárkány, Csóka László r. kat., szül. 1919.) „Megvettem egy igen szép tehenet. (Kétszer is jártam így!) Eljött hozzám egy gondozó a szövetkezetből, hogy fejőszéket meg vidlanyelet csináljak neki. Meg is tettem. O meglátta, hogy az istállóban nekem 2 vidla volt. Egyiket elvitte, hogy majd visszahozza, ha az újat megcsinálom neki. Reggelre a tehén nem engedett le, pedig jó fejő volt! Másnap megint így! Akkor kezdtem kapcsolni: tán csak nem ezek rontották meg a tehenet? Elmentem, visszahoztam a vidlát. A feleségem nem hagyott békén, hogy menjek el Terebesre, a Pista bácsihoz! El is mentem. Köszöntem neki, éppen húzta a teheneinek a vizet. Mondom neki: - Pista bácsi, könnyebben húzok én, mint maga! Nem, aszondja, az én teheneimnek csak én húzok vizet. Bementünk hozzá, egy patics nyári konyhába, már 3 asszony várta őtet. Ösmerte már az asszonyokat. - Na, gyere be Erzsu - mondja az egyiknek. Az egyik asszony bement a kisszobába vele. Jön ki az asszony, a másik áll fel, hogy menne be. - Mari! Te csak ülj le, ez az ember sokkal messzibbről való - rám mutatott. - Na, gyere be! Mi a baj, mondd csak el! Elmondtam, még a nevét is megmondtam az illetőnek, aki nálam járt. O rám nem is figyelt, hanem odakönyökölt a kredencre és egy igen ócska könyvet olvasott, mint egy biblia. Én meg abbahagytam a beszédet. - Na, minek hagyta abba! - Úgy látom Pista bácsi, zavarom, míg maga olvas! - Csak mondjad tovább! - Elmondtam mindent. Belenyúlt az asztalfiába, onnan kivett egy kis dudvát, ami előtte volt ócska könyv, abból kirepesztett egy darab papírt, a dudvát beletekerte. - Na, vidd ezt el. Holnap reggel, míg a madár meg nem szólal, hogy ne találkozz senkivel, elindulsz. Imádkozz Miatyánkot meg az Üdvözletet. Eredj 3 mezsgyére! Akármi dudvát szedjél. Süssön a feleséged kenyeret. Az első kenyeret teszi be a kemencébe, annak a tetejit lyukassza be, és áztat vegye ki először a kemencéből. Valami cserép csuprot vegyen a feleséged, ami a legoldcsóbb! Amibe még nem főtt semmi. Eredj el reggel 3 kútra, vegyél mindegyikbül egy kis vizet a száddal abba az új edénybe. Ezt a dudvát tedd bele. A kemencéből kivett kenyérről szelje le a pilist, takarja be, tegye oda a masinára, főzzön belőle teát. Asztat a teát egy kis darába keverje és adja oda a tehénnek. A tehénkének a teje visszagyön, de nem valóságba! Annyit nem fog adni, mint régen, de ha a legelőre majd kimegyen, akkor megszaporít.
