Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
1.4.2. Bodrogszentesben a kotlós farkát a kemence szájához kellett dörgölni, hogy az ne vigye el a háztól a csibéit. 16 1.4.3. Csupán szórványadatként említem, ám önmagában is figyelmet érdemelnek ladmóci adatközlőm szavai, anélkül, hogy azokból bármiféle következtetést vonhatnék le: „A régiek azt mondták, hogy rostát forgatnak, hogy üljön a kotlós." 17 A fentiek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy a baromfitartás hiedelemanyagának az a része, amelyik az ültetéssel kapcsolatos, ma is elevenen él az idősebb és a középkorú adatközlők emlékezetében. Aránylag jól ismerik ezeket a férfi adatközlők is. Bár többen megjegyezték, hogy „Ez olyan babona csak!", „Én nem szoktam babonázni vele!" stb., de a hiedelemrendszernek ez a része ma is meglehetősen elevenen él, s többségük egészen a második világháborúig általánosan gyakorolt lehetett. így véli legalábbis a mai idősebb és középnemzedék: szerintük szüleik és nagyszüleik még gyakorolták ezeket a rítusokat, s némelyik idős adatközlő nem hagy kétséget róla, hogy maga sem csak elmondásból ismeri a hiedelem ezen elemeit. 2. Az aprójószág a jeles napok szokásaiban A baromfitartás hasznát, különösen a tojáshasznot serkentő mágia rítusait a FelsőBodrogközben is a téli ünnepkör jeles napjai vonzották magukhoz. 18 Különösen a Lucanap és karácsony viliája a csomópontjai az agrárrítusok ezen formáinak, s a különféle hiedelem- és szokáselemek határozottan átfedik egymást a két ünnepnap szokáskörében. 2.1. Csupán Radból van adatom arra, hogy András-nap estéjének szokáskörében is felbukkan a baromfitartás serkentő mágiája. Ezen a napon a fiatalok házról házra jártak, s búza, kukorica és más termények szemeit dobálták a házak ablakaiba. Azt tartották, hogy ahol sok szem marad az ablak alatt, a párkányon, ott sok tojás lesz, a tyúkok jól tojnak majd. 2.2. Amennyire sok hiedelem és szokás kapcsolódik a Luca-naphoz a magyar nyelvterület egészén, s köztük igen számos a baromfitartás körébe tartozó mágia is, 19 olyan szegényes e vonatkozásban a Felső-Bodrogköz recens anyaga. Mindössze a táj déli, a mai magyar határhoz közel eső falvakban (Borsi, Nagykövesd, Kiskövesd) él az emléke a tyúkok Luca-napi megpiszkálásának, hogy azok egész évben jól tojjanak. Borsiban szivanóva\ (szénvonó) kellett megsorpálni (megpiszkálni) a tyúkokat, hogy azok jobban üljenek majd a fészken. Leleszben hordóabroncsban vagy kerékabroncsban tették le az aprójószág elé a szemet, s abból etették meg őket, hogy együtt maradjanak, s jobban tojjanak. Úgy tűnik azonban, hogy a vidék református és katolikus magyarságánál egyaránt a karácsonyi ünnepkör, ill. a szent3este vonzotta magához a baromfitartás hiedelmeinek és rítusainak többségét. 2.3.1. A legidősebb adatközlők szerint az ő gyerekkorukban (1920-as évekig) általános volt falvainkban, hogy karácsony viliakor hordóabroncsból etették meg az aprólékot. „Volt hordóabroncs és viliakor abban etették a tyúkokat, hogy úgy összetartsanak a tyúkok, mint ahogy az abroncs a hordót." 20 Nagybáriban karácsonytól újévig abroncsból etették a baromfit, hogy az jobban tojjon. Nagygéresben az abroncsba szórták azt a morzsát is, amit az ünnepi asztalról összegyűjtöttek. Ezek az eljárások részei voltak an16 Szilágyi Pál gyűjt. 1940. EA. 166. 17 Szombati Sándor, ref. szül. 1914. 18 Összegzőén: Pócs Éva 1990. 673-674. 19 Tátrai Zsuzsanna 1990. 221. skk. 20 Komáromi József ref. szül. 1921.
