Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
nak az általános gyakorlatnak, hogy szent este valamennyi háziállatot külön is megetették az ünnepi ételekből (lásd ünnepi asztalról szóló fejezet). Ebben a szokásban érintkezik a kereszténység (a betlehemi istálló állatai a karácsonyi hagyománykörben) és a termékenységvarázsló rítusok gyakorlata. Mint már jeleztem, a Felső-Bodrogközben olyan szokáselemek is bekerültek a karácsonyi ünnepkörbe, amelyek a magyarság más csoportjainál általában a Luca-naphoz kötődnek. (Hyen lényegében az abroncsból való baromfietetés is.) Nagygéresben pl. a baromfival etették meg az ünnepi étel maradékait, s amikor bedobálták az aprólék elé az ételt, akkor mondták: ,A mi tyúkunk tojogáljon, a másé meg kotkodáljon!" A baromfiak ünnepi megetetését csendben kellett elvégezni, anélkül, hogy hívták volna az állatokat A termékenységvarázslás mellett az analógiás varázslás mozzanata is felbukkan a Bodrog-mente falvaiban: a kakasnak borsot adtak, hogy az hamis, erős legyen. 2.3.2. A bőségvarázslás - az állatok rituális megetetésén kívül - olykor mágikus cselekvésekkel is együtt járt. Leleszben azt tartották, hogy bármelyik idegen házba be kell menni, s ott valamihez hozzáérni, hogy senki ne vegye azt észre. Ezután gyorsan haza kell menni, hogy a tyúkok jobban tojjanak. Bodrogmezőn viliakor le kellett guggolni a ház küszöbén, és kotkodálni, hogy hamarabb megüljön a tyúk. Szentmárián megkerülték a baromfikat, amikor azok ettek, hogy egyben tartsák őket. 2.3.3. A karácsonyi vacsora elkészítésének és elfogyasztásának idején igyekeztek „gondoskodni" a következő évre a kódosokról is. Szentmárián amikor az asszonyok az ünnepre a tésztát gyúrták, nem mosták le a kezükről a rátapadt masszát, hanem a baromfiudvarban a tyúkok közé guggoltak, s „kotyogtak", amíg a tésztát ledörzsölték a kezükről. Ezzel igyekeztek gondoskodni a kódosokról a jövő évre. A magyar, szlovák és a ruszin néphitben is általánosan elterjedt, hogy karácsony viliakor a háziasszony nem áll fel vacsora után az asztaltól, hogy a tyúkjai jól tojjanak. 21 Másutt a háziasszony azért nem mozdul a karácsonyi vacsora közben, hogy kotlósai jól üljenek, ha majd tavasz felé megülteti őket. 22 Szentmárián azt tartották, hogy az ünnepi vacsoránál a háziasszonynak sokat kell beszélnie, hogy hamar legyen kotlósa és jól üljenek a tyúkjai. Különösen a reformátusságnál volt szokás, hogy karácsony estéjén - legalábbis az idősebbek - nem mentek el otthonról, hogy a kotlósok meg a tyúkok egész évben jól üljenek. Ha elmentek otthonról, akkor a tyúk csak kotyogott, nem lett belőle jó kotlós. A fentiek azt jelzik, hogy amíg a Luca-nap sem a református, sem a katolikus magyarságnál nem vonzott sok mágikus eljárást, addig a karácsonyi ünnepkör a római katolikus és a görög szertartású katolikusságnál - a karácsony viliája gazdag hagyományának részeként - a baromfitartásban is igen sok rítust gyűjtött magához. Ezen eljárások egy része azonban fellelhető a református magyar falvakban is (pl. abroncsból való etetés), ha szegényesebb formákban és variációkban is. A Luca-napi cselekvések elterjedése, megléte talán azt sejteti, hogy a reformátusságnál talán december 13. lehetett a baromfihoz kapcsolódó mágikus eljárások fő időszaka, ám az ahhoz kapcsolódó szokások és hiedelmek kikoptak az elmúlt évtizedek során. Összességében azonban - hasonlóan a jeles napok más szokásaihoz és rítusaihoz - a katolikusság, különösen a görög katolikusság őrzi ma még leginkább a néphit és a szokások idevágó elemeit. 21 Privigye környékéről: Sztancsek József 1909. 298. 22 Dubova környékéről lásd: Valentényi Gyula 1909. 48.; A kelet-szlovákiai ruszinok karácsonyi szokásait, benne a baromfitartás ünnepi rítusait részletesen: Smajda, Mihajlo 1992. '
