Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK
abba rakták a versért és locsolásért járó tojást. A legények - általában már délután együtt mentek el locsolni: együtt indultak el a falu felső végéről. Nagy kosarat vittek, amit arra a célra fontak vesszőből, s a fogója fel volt pántlikázva; nótázva vitték házról házra, ahol leány volt. Egy legény mondta mindenütt a verset. Egy-egy házhoz 8-10 legény ment be, a többiek az utcán várakoztak. A tojást, ajándékot a kosárba rakták, s a locsolkodás végén kimentek a kőbányához, ott osztozkodtak el az ajándékokon. Nagytoronyán is 15-20 fiú járt együtt, összeölelkezve, dalolva, végiglátogatva a lányos házakat. A házban a vödörhöz pohár vagy füles bögre volt készítve, azzal locsolták meg az udvaron az őket nagyon váró lányokat. A legények egy-egy pohár bort is kaptak, a pálinka fogyasztása a háború előtt nem volt divatban. Kisgéresben jól emlékeznek a mendikáns diákokra, akik ugyancsak végigjárták a házakat: vallásos tartalmú verseikért pár koronát kaptak ajándékba. (Nekik ugyancsak lehetett szerepük a versek elterjesztésében.) Itt már csak a kisfiúk mondtak verset egyébként, a legények csak locsolkodtak. A kisfiúk hamarabb kaptak szagos vizet is, a legények és a felnőtt férfiak mindvégig a kútnál, vályúnál, udvaron vízzel öntözködtek. A római katolikusok, ill. görög katolikusok „Feltámadt Krisztus!" köszöntéssel léptek be a házba, amire „Valóban feltámadt!" volt a válasz, s csak ezután következett a köszöntő vers elmondása. (A hrusovi ruszinok „Hrisztosz voszkresze!" szavakkal köszöntek be, amire „Vojsztinu voszkrusze!" volt a felelet.) Imregen ugyancsak csoportosan mentek a locsolók: a 15-16 éves fiúk már egy-egy stampedlit is kaphattak, a kisfiúk pedig tojást és 10-20 fillért. A kisfiúk és a legények délelőtt, a 11 órakor kezdődő mise előtt jártak, s a kikészített vödörből bögrékkel locsolkodtak. A lányok vastag kendőt, takarót igyekeztek magukra teríteni, hogy a hideg víz ne közvetlenül érje őket, ezért a fiúk az arcukba, szemükbe igyekeztek Önteni a vizet. A felnőtt férfiak, 5-6 összeállva, délután jártak: elsősorban szomszédokat, komákat, rokonokat látogattak sorba. Ők már tudták, hogy hol állnak a vödrök, nagyobb edények, s alaposan megöntözték a lányokat, asszonyokat. Csak szórványos adataink vannak arra, hogy az ünnep harmadnapján a lányok, asszonyok is visszaadták a locsolást. Pácinban pl. lementek a Karcsa-partra a lányok és a fiúk, s ott egymást locsolták meg. De a nők locsolkodása nem volt általánosan ismert falvainkban. A locsolók számára az ajándék elsősorban a hímes volt, amit hagymahéjban főztek; a bolti festékek csak később, általában az 1940-es években kerültek forgalomba. Pácinban zsebkendőbe csavart tojást adott a lány a számára kedves locsolóknak. (Terjedelmi okok miatt a szokások leírását nem részletezem, arra - utalva a szlovákság és a bodrogközi ruszinok vonatkozó anyagára is - másutt visszatérek.) Ami témánk szempontjából lényeges: a húsvét másodnapi locsolkodáshoz mindenütt hozzátartoztak a locsolóversek, ünnepi köszöntők. Ez egyre inkább a gyerekek öntözködésére korlátozódott, korábban azonban erősebb volt a locsolkodás köszöntő jellege is. A közölt versek jelentős részének vallásos tartalma feltétlenül ezt igazolja. A rövid, tréfás versikék, sikamlósabb tartalmú, pár soros beköszöntők már inkább a locsolkodás jelentőségére utalnak az ünnepi szokásrendben. A gyűjtött szövegek nagyobb része vallásos tartalmú ünnepi köszöntő, egyeseknél a szöveg egésze csak a feltámadást hírül adó sorokból áll (1c, 2b, 4., 11., 15.), másoknál csak rövid jókívánsággal, vagy a locsolásért járó jutalmat váró utalással egészül ki (pl. lb, Id, 2a, 5., 6. stb.). A vallásos tartalmú versek többségében azonban jól elválnak egymástól a különböző funkciójú szövegrészek: a feltámadást hírül adó vallásos szöveg + locsolkodásra való bejelentkezés, ajánlkozás, felszólítás + jókívánságok + (vagy)
