Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

de hogy jobban lássak tüzet gerjesztettem. Alám tettem ezt a rongyos bundát, olvastam könyvemből Dániel prófétát. Azt találtam benne, hogy karácsony tájba ', nagy dolog fog történni egy rongyos istállóba '. Kedves gyermekeim! Nagyot renditek én ezen ránk jövő karácsony éjjelén. III. Pásztor: Hej, apó, tán kend is kísértetet látott? Hol van kigyelme? Öreg: Ihun van, ni! Jujj, de szép! (Kinyitja az ajtót és az angyal a kis templommal bejön. Leteszi az asztalra, kinyitja az ajtaját, és énekel: Ne féljetek pásztorok, pásztorok.. Az ének végén az angyal „Glóriát" mond, mikor minden pásztor csenget. Öreg: Fiaim, pásztorok, vigan keljetek fel! Megjelent az angyal öröm énekekkel. Azt irja az írás, Messiás született, ki megszabadító az emberi nemet. Keljünk fel tehát, menjünk el hozzája, imádjuk őt hideg jászolába '. (A pásztorok körben járkálnak, miközben éneklik): Keljünk fel tehát, lássunk egy csodát, menjünk el imádni az Isten fiát! Akit szült Mária, nekünk az éjszaka Betlehembe '. Ó, dicsőség, fia Istenünknek, megmentője a mi bűnös lelkünknek. Mert igazat harmatoztál, nekünk nagy örömet hoztál. Üdvözlégy, üdvünk éjjele! Melyben áll az írás vétele. Drága Jézus, fia Istenünknek, megmentője a mi bűnös lelkünknek, szivünk, lelkünk néked adjuk, amig élünk ezt kiáltjuk: üdvözlégy Istennek fia, kit szüzén szüle Mária. (A pásztorok megállnak, az első pásztor meghajol és imáját mondja, a templom ajtajában halkan, utána a többi pásztor és az öreg.) Sok időt éltem már az Isten kegyelméből, de sok jót elvettem az ő szent kezéből. De hogy ez órát is valaha elérjem, bizony-bizony mondom nem is sejdítettem. De mivel el hagytad érni és Istenem, fogadd érte hálás köszönetem! Te pedig csepp Jézus, fia Istenünknek, ki legfőbb öröme vagy az én életemnek,