Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

papok és a kántorok vízkereszti alamizsnagyűjtésével, sokkal inkább a szláv érintkezés közvetlen hatására kell gondolnunk, amit falvaink görög katolikus népessége is közvetített. A köszöntés időpontjai falvainkban is változóak voltak, s karácsony viliájától vízkeresztig terjedtek.

106 A János- és István-nap, valamint a görög katolikusságnál a második világháborúig általános két karácsony köze egészében magához vonzotta a verses, énekes köszöntőket. Ezek szövegeit a kötetben külön tanulmányban mutatom be. A kántálás (koledálás) formája és tartalma lényegében egységes volt a vizsgált falvakban. Vekén a római katolikusok 8-10 fős csoportokban jártak. Ünnep első napjának estéjén, litánia után a gyerekek kezdték, aztán mentek a felnőttek is. A csoportban lévők mindegyikének házát felkeresték. A nagyobb legények meg lányok néha harmonikást is vittek magukkal, s együtt énekelték a karácsonyi énekeket: a Csendes éji, a Csordapásztorokai, a Tiszta csendes ég alatt kezdetűt. Szomotorban fiatalok is, felnőttek is jártak. „Még mikor fiatalasszony voltam, vagy tizen összeálltunk, úgy mentünk aszszonyok. Olyan volt ez, mint egy tiszteletadás."

107 Nagykövesden, Nagytárkányban viliakor a gyerekek 10-20 fillért, egy-egy bélest, diót, almát kaptak, a nagyobb legényeket, lányokat behívták az ismerős házhoz és ott kínálták meg őket. Végül mind együtt mentek el az éjféli misére. Leleszben a két háború között még szlovákul is felzendültek a katolikus énekek. Szolnocskán, Radban még az 1960-as években is eljártak koledálni. Az idősebbek őrizték tovább a szokást, s - szemben más ünnepi formával - a gyerekek, fiatalok hagyták azt el hamarabb. Van, ahol a szokás újra életre kel: kisdobrai adatközlőm mondja:

108 „Még ma is járunk koledálni! Most inkább csak az idősebbek mennek, de még a háború utáni években olyan sokan voltak, hogy zúgott a falu. Rokonoknál, ismerősöknél mennek el az emberek. Mióta az esperes úr itt van, azóta ő újra fellendítette: egy csoportban járunk, együtt vele. Ma már a fiatalok, gyerekek nem igen járnak, régebben meg főleg ők jártak! Házról-házra megyünk, de be nem megyünk sehova. Régen több csoport járt, fiúk, lányok vegyesen. Ismerősök, barátok mentek együtt. Minden házhoz elmentünk, be is mentünk a házba. Az ablak alatt énekeltünk, de utána behívtak bennünket. Lányos házhoz mentünk, akinek udvarlója volt, az aztán ment vele tovább. Az ismert karácsonyi énekeket mondtuk." A kántálás (koledálás) során új vallásos énekek is terjednek: szentmáriai adatközlőm ilyenkor tanulta meg Az ige megtestesült Názáretben kezdetű éneket.

109 Az emelkedett ünnepi hangulatot a hosszú készülődés utáni beteljesedés, valamint az éjszakai éneklés hangjai, holdfényes, havas éjszakán a vizuális élmény is fokozza. Része ez a vallásos ember ünnepi megtisztulásának, s a születés mítosza megélésének. Mind ezt erősítik az ünnep vallásos énekei. „Leszállt az ég dicső királya közénk az üdvnek hajnalán, jászolban fekszik rongy ruhában, ki mennyi és földet alkotó. Légy üdvözölve szép karácsony, mely földre hozta az eget, ím elmúlik a bűnnek éje, mert te az üdvöt hirdeted. "

n0 105 Dömötör Tekla 1979. 157. 106 Dömötör Tekla 1979. 156-157. 107 Kerezsán Mária, 1922-ben született görög katolikus. 108 Kaszás Gizella, 1933-ban született görög katolikus. 109 Majtkrics József, 1919-ben született görög katolikus. 110 Fejszés-tanya (Királyhelmec), Müller V. gyűjtése, 1940. Etnológiai Adattár 1741.