Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Ma is eleven viszont ennek gyakorlása a ruszinoknál. Viliakor a családok mind kimennek a temetőbe: koszorút, gyertyát visznek. Az ünnepi asztalnál - az élők után a holtakért is imádkoznak. Az asztalra egy pohárban búza kerül, abba gyertyát állítanak és gyújtanak, hogy legyen fény a halottaknak is. A temetőben a gyertyát úgy igyekeztek gyújtani, hogy az a karácsonyi vacsora ideje alatt is világítson a holtaknak. Új főszereplő: a karácsonyfa A magyar és az európai néprajzi kutatás egyértelműen tisztázta, hogy a mai karácsony jelképének tartott feldíszített fenyő, a karácsonyfa állítása újabb kori szokás, s megjelenése - a 19. század - után is nagy időbeli különbségekkel jutott és terjedt el a különböző vidékek parasztházaiban.

101 Nem volt általános a karácsonyfa állítása vidékünkön még az első világháború utáni évtizedben sem. A fenyőgallyakat almába, bodzafába szúrták, s az pótolta a fát. Későn, városi és - feltehetően - római katolikus hatásra terjedt el a karácsonyfa állítása a zempléni ruszin falvakban is.

102 A karácsonyfa díszítésének változását jól nyomon követhetjük szomotori adatközlőm elmondása alapján.

103 „Az én gyerekkoromban már ugyanígy állítottak karácsonyfát, de nem volt ilyen gazdag. Nálunk egy kisebb asztalra tették a szüleim a fát a sarokba. Mi szegények voltunk, kockacukrot, krumplikockát, kenyérkockát csavartunk be aranypapírba, azt tettük a fára. Almát, diót, kis mézeskalácsfigurát akasztottunk a fára, meg nyirkáltunk ki papírból is kis figurákat. A szaloncukor csak a háború után jött divatba, akkor jött a dísz is, meg a csillagszóró: jobb volt a kereset is, mindenki kicsit jobban megengedte magának meg a gyerekeinek. A 70-es évektől jöttek jobban divatba ezek a villanyégők a karácsonyfán, addig jobban gyertyát gyújtottak." A karácsonyfa megjelenése átalakította az ünnepi tér beosztását, szerkezetét is: helye és környezete a kultusz központjává vált, átvéve a karácsonyi asztal korábbi, sokfunkciós szerepkörének - átvehető - részleteit. Ez fel is gyorsította a szokások és hiedelmek számos elemének kihullását, eltűnését. III. MUTATVÁNY A FELSŐ-BODROGKÖZ KARÁCSONYI DRAMATIKUS NÉPSZOKÁSAIBÓL A Felső-Bodrogköz falvaiban többféle köszöntő és dramatikus játék élt az 1950-es évekig, s karácsony este a különböző vallások és csoportok találkozásának ünnepi alkalma is volt. Szentmáriai adatközlőm így fogalmaz: „Itt nálunk karácsonykor öreg gubát jártak, betlehemesek voltak: 22-25 éves legények, férfiak. Szentesben meg apró fiúcskák mentek csillaggal, Heródest jártak. Gyertya égett a szitában, azt forgatták. Ide házasodott egy kovács Szentesből, a rokon gyerekek meg átjöttek karácsonyban hozzá is. Az öreg guba meg lefeküdt elibük, mondta: - Gyere, kedves gyermekem! Azok meg féltek tülle, mi meg csak kacagtunk rajtok."

104 Valamennyi vallás követői eljártak karácsony viliáján köszönteni, énekelni. A szokást falvainkban általában kántálásnak nevezik, de Bolyban, Kisdobrán, Leleszen, Radban, Szolnocskán és Zétényben koledálásnak, kojedálásnak mondják. Koledálni (koladí) jártak a bodrogközi ruszinok is. Falvainkban a koledálás aligha hozható kapcsolatba a 101 Összefoglalóan: Tátrai Zsuzsanna 1990.247-249. 102 Bihary Emil 1901. 92. 103 Kerezsán Mária 1922-ben született görög katolikus. 104 Majtkrics József, 1919-ben született görög katolikus.