Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
gyertyát egy pohár búzába állította az asztal közepére. Más ruszin (lemkó) vidéken is megetetik a jószágot az ünnep estéjén, általában a család vacsorájának kezdete előtt. 87 Hasonló volt a szokás a zempléni és sárosi szlovákok körében is. 88 Mindkét szomszédos népnél elterjedt a vacsora ételeiből, valamint a külön e célra készített ételekből való ünnepi állatetetés is. Külön figyelmet érdemel a tyúkok abroncsból való megetetése, ami általános ugyan a magyar nyelvterületen, de csak igen kevés településen kapcsolódik karácsony viliájához. 89 Falvaink közül Kaponyán, Leleszen, Nagytárkányban, Radban, Szentmárián és Szolnocskán egyértelműen él a baromfi abroncsból - ennek híján(?) - karikába hajtott láncból való megetetése. Kevés adat híján nem dönthető el, hogy a lánc-karika használata valóban a hordóabroncsot pótolta-e, vagy azonos a ruszin szokással, ahol eleve a láncból formált körbe öntötték az apró magvakat. Kisdobrán a második világháborúig aránylag elevenen élt az a szokás, hogy rostából etették meg az aprólékot. Ennek párhuzamai ugyancsak kimutathatók a ruszin folklórból. 90 Az abroncsból való etetéshez másfajta rítuscselekmények is kapcsolódtak. Az abroncsba ilyenkor többféle magot szórtak - kendermag, búza, árpa, kukorica -, s meg is kerülték a szemezgető aprólékot, hogy az összetartson, ne menjen széjjel. Közben mondogatták: az én tyúkom tojjék, a másé meg csak kotkodáljék! Vagy: az én tyúkom tojogáljon, a másé meg kotkodáljon! Szolnocskán a gazdaasszony a favágó tőkéről, meg annak környékéről összekaparta a faforgácsot, bedobta a tyúkok alá és azt mondta: „Az én tyúkom tojjon is meg kotyogjon, a másé meg se ne tojjon, se ne kotyogjon!" 91 Ha eljön a tyúk ültetésének ideje, s nincs kotlósa a háziasszonynak, akkor tréfásan mondja a szomszédasszonynak, hogy az jól megbabonázta karácsonykor a saját tyúkját, azért kotlik időben. Zétényben mákot hintettek a tyúkok alá, hogy annyi tojás legyen, ahány mákszem. Közben mondogatták: a mi tyúkunk kotkodáljon, a másé csak káráljon! Azokban a falvakban, ahol nem élt az abroncsból való etetés szokása, ott is adtak az apróléknak karácsony viliáján: bobájkát, összetört kalácsdarabot löktek eléjük, de ahhoz is elmondták a fent idézett mágikus szöveget. A baromfi szaporulatát, termékenységét a karácsonyi vacsora rítusai is igyekeztek befolyásolni. Általánosan ismert hiedelem mind a magyar, mind a ruszin és szlovák hagyományban, hogy az ünnepi vacsora közben a háziasszonynak nem szabad felállnia az asztaltól, hogy tyúkjai a következő évben jól tojjanak, ill. jól üljenek. 92 Ezt ma is számos idős asszony tartja falvainkban: úgy igyekeznek mindent előkészíteni az asztalhoz, hogy ne kelljen közben felállni. Igaz, nem emlegetik ezzel kapcsolatban már a rituscselekvés régi célját! A körtvélyesi ruszin asszonyok még mostani lakóhelyükre kerülésük után is gyakoroltak hasonló rituscselekvést: nem álltak fel vacsora közben az asztaltól, vacsora után pedig nem mosogattak el. Szalmakötéllel kötötték össze az evőeszközöket, hogy az állatok, főleg a legeltetett szarvasmarhák összetartóak legyenek a következő éven. Ha nem is követi olyan nagy figyelem, mint a húsvéti asztalnál, de a karácsonyi asztal ételeit is megszenteltnek tartják, s nagyon vigyáznak arra, hogy az étel morzsája ne hulljon le az asztalról. 93 Az abroszon maradt morzsát nem volt szabad lesöpörni: 87 Panykevics Iván 1929. 21-22.; Bihary Emil 1901. 93. 88 Sztancsek József 1909. 298. 89 Niedermüller Péter 1981. 220.; Petercsák Tivadar 1985. 23. 90 Smajda, Mihajlo 1992. Idézi: Udvari István 1994. 457.; Vö. még: Bihary Emil 1901. 93. 91 Szijártó Ilona, 1922-ben született római katolikus. 92 Vö. Niedermüller Péter 1917. 230-231. 93 A karácsonyi morzsához: Szendrey Zsigmond - Szendrey Ákos 1941. 62-63.
