Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Háziállatok karácsony esti etetése ünnepi vacsorából külön sütött tészta Abara 0 Bácska + o Bodrog vécs + Battyán 0 Bély 0 Borsi o Boly + Garany + Hardicsa + Imreg o Kisbári + Kisdobra 0 Kistoronya + Kisújlak o (tubuka) Nagykázmér + Nagykövesd + Nagytárkány 0 Nagytoronya + Örös + Rad o (cinege) Szentmária + Szinyér + Szolnocska o Szomotor + Szürnyeg + Véke o (madár, 1 Zétény + 0 Az állatoknak sütött tészta: + = kisebb béles, cipó; o = madár formájú (tubu vagy a táblázatban külön jelölt elnevezések) Az ünnepi vacsorából leginkább egy-egy szem bobájkát, a kalács egy-egy szele­tét, darab bélest kaptak az állatok. A külön számukra sütött, apró cipóba helyenként fokhagymát tettek (Imreg, Zétény). Falvainkban igen elterjedt volt a madár formájú, ap­ró tészta, a tubu (tubuka) sütése, amiből nem csak a gyerekek kaptak, hanem minden jószág is részesült belőle: az igás állatoknak egy-egy darabot sütöttek meg. A tubu „sze­mét" bors formázta, amit a kakassal külön is lenyelettek, hogy csípős, erős legyen, job­ban tudjon kukorékolni. Szolnocskai adatom szerint, az ünnepi kalács dagasztásakor a gazdaasszony tész­tás kézzel szaladt ki a kertbe, s ott megrázogatta a gyümölcsfákat, hogy azok jobban te­remjenek. Amikor a tubut kivitték a jószágoknak az istállóba, az istálló ajtaját kereszttel rajzolták meg, vagy mésszel rajzoltak rá keresztet, hogy az ördög menjen el. A körtvélyesi ruszinoknál a gazda - vacsora előtt - egy-egy darabot tört az ünne­pi kenyérből a jószágoknak, s azt égő gyertyával a kezében vitte ki az istállóba. A gyer­tya lángjának nem volt szabad közben elaludnia: mikor visszajött a szobába, az égő

Next

/
Oldalképek
Tartalom