Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
ségesek legyenek és a család tartson össze. Ez a rítuscselekmény ugyancsak a Bodrog vonalától nyugatra volt általános, a Bodrogközben nem. Általánosan megjelent viszont a bodrogközi falvakban az ünnepi estén a dió: az asztalra is tettek egy kis kosárkában, de beleszórták a karácsonyi szalmába is, hogy a gyerekek keressék meg a szoba földjén. A körtvélyesi ruszinok régen olyan kenyeret sütöttek, aminek a tetején, középen egy mélyedés volt kiképezve: oda állítottak egy kis pohár mézet. A kenyérből törtek, s egy-egy falatot mindenkinek a mézbe kellett mártania, s úgy megennie, hogy ne fájjon a torka, ill. az egész család egészséges legyen a következő esztendőben. Karácsonyi szalma A rendkívül gazdag karácsonyi hagyománykörben igen fontos rítuscselekvések kapcsolódtak az ünnep estéjén a lakásba vitt szalmához. A folklórkutatás ennek megfelelően nagy figyelmet szentelt a témának. 64 Két oka van, amiért a kérdéskört itt tárgyalom: részben az, hogy a határon túli terület jelentős számú településéről tudom gyarapítani az ide vonatkozó adatokat, másrészt pedig a vizsgált falvak a magyar-szlovák-ruszin nyelvi-kulturális érintkezés zónájában fekszenek. Nem kétséges ugyanis, hogy a karácsonyi szalma rituális használata, egyáltalán ünnepi megjelenése mögött településtörténeü és interetnikus folyamatok húzódnak meg. A Felső-Bodrogköz falvainak római katolikus és görög katolikus családjainál karácsony viliáján egészen a második világháborúig általános volt a szalma bevitele a szobába. Inkább a gabona (rozs) szalmáját használták erre a célra, mert az tisztább volt, kevéssé tört, mint a búza szalmája. Úgy tűnik, hogy a szokás gyakorlata a görög katolikusságnál volt intenzívebb, s ők őrizték azt meg legtovább. A kettő „találkozásának" tanulságos példáját mutatják kaponyai adatközlőm mondatai, 65 aki a karácsonyi szalmáról így vélekedett. „Itt nálunk nem volt szokásban a mi időnkben, de már Dobrán, ott görögkatolikusok laknak, ott igen. Mentünk át édesanyámmal az ángyósunknéX Dobrára. Kérdezte tőle édesanyám, hogy mi van ángyós, nem tapasztott fel az ünnepre? Mert tiszta szalma volt minden! Csuda volt, hogy a spórból nem esett ki parázs, meg nem gyúlt az egész ház! Erre nálunk ezt nem láttam, hogy a görögkatolikusoknál." Voltak különbségek abban is, hogy a szalma milyen formában, mennyiségben került a lakásba, s azt hol helyezték el. 64 Pócs Éva külön kötetet szentelt a karácsonyi asztal körének 1965-ben. Az északkeleti térség jeles napokkal kapcsolatos vizsgálatai is részletesen taglalták ezt a problémát. Pl. Niedermüller Péter 1977. 230231.; Petercsák Tivadar 1985. 24-26.; Legutóbb a problematika észak-európai párhuzamait tárgyalta: Ujváry Zoltán 1995. 83-85.; A szláv hagyománykörhöz, bőséges irodalommal:/.. Radácsy Judit 1991. 331-338.; A kelet-szlovákiai ruszinok ünnepéhez összefoglalóan: Smajda, Mihajlo 1992. 65 Bodzás Irén, 1919-ben született római katolikus.
