Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
Karácsonyi szalma szalma helye lánc alkalmazása szalma az ünnep után Abara o + kenyérsütéshez égetik Bácska o Battyán 0 Bély 0 kotlós alá tették, kemencében elégették Biste 0 szalmakötél a fákra Bodrogvécs 0 ünnep után elégetik Borsi 0 Boly Garany 0 Imreg 0 kotlós alá tették Kaponya V Kisdobra 0 ünnep után elégették Kistoronya 0 V ünnep után elégették Kisújlak 0 tehén alá tették Lelesz 0 Nagygéres (széna!) 0 lovaknak adták Nagykázmér V tehén alá tették Nagykövesd 0 Nagytoronya 0 ünnep után elégették, szalmakötél a fákra Pálfölde 0 V Rad V szalmakötél a fákra Szentmária 0 + szalmakötél a fákra Szinyér V Szolnocska V ünnep után elégették Szomotor 0 Szürnyeg 0 a marhának adták Véke V ünnep után elégették Zétény V ünnep után elégették o = a szalmát az asztal alá és környékére tették; v = a szalmát szétszórták a szobában Gyakoribb volt, hogy az egy hát szalmát az asztal alá tették, esetleg annyira szétterítve az asztal előtt és körül, hogy arra a gyerekek ráfekhessenek, s ritkább volt, amikor az egész szobát felhintették a szalmával, amiben aztán az egész család aludt az ünnepek alatt. Az, hogy az utóbbi forma csak a görög katolikus lakosság hagyományában fordul elő, talán jelzi, hogy a két eljárásmód között nincs közvetlen kapcsolat, s az asztal alá tett szalma nem a korábbi szokás változását, kiürülését jelenti. Csupán Szentmáriáról és az Ung melletti Abaráról van adatom arra, hogy a házba láncot visznek be, amivel körülkötik az asztal lábait. Csupán Nagygéresen találtam adatot arra, hogy szenteste nem szalmát, hanem szénát vittek be az asztal alá:
