Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

ták, hogy ha nagy nyári zivatar, égzengés, villámlás jött, akkor az úrnapi zöld gallyal és a szentelt birké\éi együtt kellett tüzet gyújtani, hogy a menykő ne üssön a házba.

53 A zöldág, a szentelt búza és barka, csakúgy mint a szentelt sonka csontja funkcióelem a népi vallásosság és a mágia határán.

54 Igen sok adat igazolja a zöldág alkalmazását a kert, a vetemények védelmére. Leszúrják azt a káposzta közé, hogy a növényt a bolha ne egye meg (Szinyér), a pondrót, férget távol tartsa.

55 Védi a káposztát a zöldág attól, hogy a lepke - aminek hernyója kárt okoz - rászálljon (Nagytárkány), vagy hogy a jég elverje (Szentmária). Bélyben akkor volt a zöldágnak védő hatása, ha a kertben leszúrták, de egy levelet levettek az ágról és azt a szobában, a szentkép mellett helyezték el.

56 Tisztesfű (Keresztelő Szent János napján) A történeti Borsod, Abaúj-Toma és Zemplén megyék falvainak görög katolikussága Keresztelő Szent János születése napján (június 24.) a réten, mezőn szedett virágokból, füvekből készít csokrot, amit a pap a templomban megáld.

57 A Felső-Bodrogköz hagyományában a János-napi fűszentelés hagyománya nem marad meg a magyar görög katolikusság gyakorlatában: recens gyűjtések jelzik annak elterjedését a római katolikus a református és a szlovák római katolikus népesség körében is. A szlovákok a szentelt füvet csisztecnek nevezik. Mindenféle mezei virágot szedtek - az emlékezet az igéző füvet, kakukkfüvet, búzavirágot és a fodormentát őrzi -, mert megszentelve mindegyik gyógynövénnyé változott. Apró csokrokba kötötték, de volt, aki egy „nagy öllel" szenteltetett meg. A szentelt füvet leginkább fürdővízbe főzték, s főzeiébe a beteg gyerekeket - ritkábban felnőtteket - fürösztötték meg. Főztek belőle teát, amit a beteggel itattak. A sírós gyereknek a füvet a párnája alá tették, ezzel füstölték meg, aki félt a halottól. Nagytoronyán még a beteg jószág takarmányába is belekeverték. Zétényi adatközlőm szavait pontosan idézem: „Az én anyámnak voltak szentelt fűvel kis párnácskák, olyanok, mint egy derelye. Ha valamije fájt, azzal simogatta végig, attól meggyógyult."

58 Szórványos adataink azért fontosak, mert Bartha Elek összegző tanulmányában azt írja, hogy az észak-magyarországi János-napi virágszentelés keleti határa a mai magyar országhatár, s a kelet-szlovákiai magyar görög katolikusság nem ismeri ezt a szokást.

59 Mivel adataim több felekezettől származnak, a szokás újabb kori elterjedésére is gondolhatnánk, ám kizárja azt, hogy - adatközlőim szerint - a János-napi fűszentelés szokása a második világháború utáni években rövid idő alatt megszűnt. A naptári ünnepek szentelményei a hívők számára az ünnep legfőbb tartalmát, annak materializált megjelenését jelentik.

60 Ezek a javak aztán - mint korábbi példáim igazolják - megőrzik manifesztációjukat ugyan, de egy másfajta struktúrában fejtik ki hatásukat. Egyszerűsítést jelentene, ha úgy fogalmaznánk, hogy a keresztény liturgia szentelményei sok tekintetben pogány rítusok kellékeivé válnak. Ezek a rítusok ugyanis a köznapi élet struktúrájában már nem megelőzik a keresztény világképet, hanem annak 53 Rudas Rudolfné, 1940-ben született római katolikus. 54 Ujváry Zoltán 1980.14-17. 55 Az úmapi zöldág féregűző hatásához: Szendrey Zsigmond 1941b. 180. 56 Holovnyák Sándorné görög katolikus, szül. 1930. 57 Niedermüller Péter 1978-79. 117.; Bartha Elek 1982. 110-112.; Bartha Elek 1990. 434-435. 58 Anderkovics Jánosné, Zétény. 1936-ban született római katolikus. 59 Bartha Elek 1990. 435. 60 Bartha Elek 1992.434.