Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
ó 57 " Mivel az erdők azzal is nagyon pusztíttatnak, hogy az Lakosok nem akarnak szokni, a vályogból való épületekhez, ahhozképpest meg hagyasson, mind azért hogy az erdők meg tartassák, mind pedig a tűznek el távoztatására hogy minden lakos ha uj épületet csinál, annak falait vályogból állittsa mert olly helyen is ahol épületére való fa szokott adódni a lakosokk, ágasnak és patitsnak való fa adásra a Földes Uraság nem köteleztethetik, nagy kárára van az erdőkk az is, hogy a Lakossok kandallójukban szüntelen való tüzeléssel éllyenek, azért is meg hagyatik ugyan, hogy egy kis kandallótebét főzésére tarthasson, de mindennek legyenek kivül fűtő kemenczéjek, hogy azt minden gazzal be füthessék, külömben a kandallója is le fog rontattatni; ha pedig ollyan személyek találkoznak, kik ezen rendelések ellen vakmerőül rugódoznak és ellene állanak, oly esetekben a Járásbeli Biró a Parasztokra nézve azonnal eleget tenni, és tétetni köteles, a Nemesek pedig jelentessék bé a Tektes Nemes Vármegyékk, és Fiscalist utaltatván kéczeresen büntettessenek, a Nemesek pedig ha ezen rendelések értelme szerint a birák intésére meg nem adják az ilyen bért, kéczeresen bűntettesének. Ezen Rendelet pedig minden Helységbe le irattasson, és minden fél esztendőbe egyszer közönségessé tétessen. Költ NKállóban Böjtelő Hava 16-dik napján 1792 dik Észtben. Az e végre ki Rendeltettek." A következő nagytárkányi adat már érzékelteti a legelők változását is. 1814-ben Nagytárkány lakosai emelnek panaszt a vármegyénél, mert legelőjüket báró Sennyei János elfoglalta. A vármegye vizsgálatot tart, melynek tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből idézek. 28 „...minden Tarkányi lakosoknak az oda való Erdőkben szabad legelések lévén, a legelőben soha nem szorultak, annyival is inkább, hogy ámbátor a Tippán nevü közdarab földben, minden Tarkanyi compossessor Urak magok részekre különös foglalásokat tettek, még ezekben is, kivévén a Méltóságos Báró Sennyey János 0 Nagysága oda való Rétjeit, a mellyett mindenkor szoros tilalomba tartottak, minden második Esztendőben szabadon legeltettek ... ez előtt mintegy négy Esztendővel, a Proportio béhozattatott, nevezetessen az Erdők felosztattak, és az ezekben eddig gyakorlott legeltetés megtiltatott volna, a Földes Uraságnak meg egyezésekkel, a Köz-legelő a felül nevezett Tippán ... mintegy 80 hold földnyire vágatott ki. - de ezen kis Legelőbül is azonnal az Executio után a Tisztelt B. Zsennyei Ur 0 Nagysága által, annak tsak nem harmadik része, Esztendő múlva ismét egy részi, sőt e.f.Esztben is egy más részi elfoglaltatott... melly elfoglalt Darabok, amint egy részről, olly tilalomba tartattak, hogy mihelt az Tarkanyi Marhák ezekben tanaltattak, azonnal behajtattak, és tsak rendkívül való fizetésekért eresztődtek ki..." A tárkányiak, arra hivatkozva, hogy a földesúr a két nyomásból kivette és felszántotta a már említett Tippan nevű közlegelőt, jószágaikkal lelegeltetik a bárónak azon a részen fekvő árpatábláját. Sennyey báró persze tiltakozik az ellen, hogy a szegénység legelőjét elvette volna, s amint vallja: „... sőtt áztat a zsombékoknak ki törettetése, és költséges fel szántása által haszon-vehetővé tevén ... nékiek legelőnek bocsájtottam..." 1822-ben Leányvár jobbágyai fordulnak a vármegyéhez az erdei legeltetés tiltása miatt. „Számtalan Esztendőktül olta, még a Nagy Attyáink is Leányvár Helységébe, a Méltóságos Sennyey Família szárnyai alatt lakozván, oly Attyai Kegyességgel viseltetett irántunk, a Mlsgos Uraság, hogy az Ur dolgát értékenkhez mérsékelvén szükséges Legelőt is a marháinknak mindég adott... Uj Esztendőiül mostanig egy-egy fél Telkes Gazda 34 marhás napokat le dolgozott, de ezen felül minden Legelőbül a Mlgos Uraság benünket ki tiltván ma napig is minden féle heverő, és vonó marháink Istálón vannak, és 28 Loc.Jur. 198. No. 67.
