Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

A JELES NAPOK SZOKÁS HAGYOMÁNYÁBÓL (A Felső-Bodrogköz interetnikus kapcsolataihoz III.) A Felső-Bodrogköz többségében magyar nyelvű népessége és az északkeleti magyarság tradicionális műveltségéhez való tartozása nem feledtetheti azt a tényt, hogy ezen a vidéken az elmúlt évszázadokban intenzív migrációk zajlottak, s a műveltség mai arculatának megformálásában többféle etnikum és vallás kapott szerepet. A településtörténeti vizsgálatok az egész Zemplén vármegye területén összetett etnikai-vallási képről tanúskodnak, jóllehet ebben a vonatkozásban alapvetően elválik egymástól a vármegye déli, többségében magyar, és északi övezete. A nyugati és a keleti kereszténység találkozott ezen a tájon, ami - gazdaságilag és vallásilag is - erősen tagolt volt a Tiszavölgytől, Tokaj-Hegyaljától fel a Kárpátokig. Kal'avsky, Michal vizsgálatai a 18. század közepéről négy vallási és három nyelvi körzetet különítettek el Zemplén megyében, melyből csak a megye északi zónájában esett egybe a ruszinság és a görög katolikus vallás jelenléte, a többi területen kevertek voltak a vallások és a különféle etnikumok is. Színmagyar volt két évszázada is - a Bodrogköz ma Magyarországhoz tartozó falvai mellett - Ladmóc, Battyán, Kaponya, Agcsernyő, Királyhelmec, Kisgéres és Bodrogszentes. Ebben a határ menti sávban a reformáció centrumát jelentő Sárospatak hatása erősen érződik, mégis, a települések többségén - a magyar mellett - ruszin és szlovák népesség is kimutatható, s kevert római és görög katolikus, valamint református vallás jellemzi a településeket a 18. század derekán.

1 Nem lehet feladatom ezen a helyen az elmúlt kétszázötven év felekezeti-etnikai változásait követni, bár ezt néhány 20. századi kimetszésben megkerülni sem lehet. Arra azonban utalni kell, hogy a 20. század etnikai-felekezeti viszonyai alapján nem lehet egyértelműen összekapcsolni egymással felekezeteket és etnikumokat. Kivételt képez a többségi reformátusság, amely nyelvében is magyar. Az egyes települések és vallások története azonban római katolikus magyar és szlovák, görög katolikus magyar és ruszin csoportokat körvonalaz, a kis létszámú evangélikus szlovákság mellett.

2 1896-ból áll rendelkezésünkre kimutatás a bodrogközi járás felekezeteiről: a 43 796 fős lélekszámból akkor 21 756 református, 10 509 római katolikus, 7761 görög katolikus, 3666 zsidó, 85 lutheránus, 17 ortodox (nem egyesült) görög és 2 fő unitárius volt.

3 Összességében érdemes ezt összevetni az 1938-as, a bécsi döntés utáni állapotot tükröző statisztika számadataival. A 45 734 fős lélekszámból akkor 15 813 (34,6%) római katolikus, 14 297 (31,3%) református, 11 347 (24,8% görög katolikus, 3410 (7,4%) izraelita, 240 (0,5%) lutheránus és 627 fő (1,4%) egyéb felekezethez tartozó volt.

4 Érdemes megfigyelni, hogy a trianoni döntés utáni két évtizedben a római katolikusok száma megelőzte a reformátusságét. 1 Kai 'avsky, Michal 1994. 312-314. 2 A 18-19. századi etnikai és vallási képhez: Takács Péter-Udvari István 1992. 13.; Bendász IstvánKai István 1994. 97-109.; Polyánszky Gyula 1896. 326. 3 Kiss Károly 1896.47-48. 4 Thirring Lajos 1938. 1023. A bojt változásához: Kisbán Eszter 1994. 75-98.