Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

1. kép. Római katolikusok és reformátusok közös harangtornya (Bodrogvécs) Tanulságosabbak azonban számunkra azok az adatok, amelyek konkrétan az egyes települések etnikai-felekezeti viszonyaira utalnak, hiszen azokból vonhatunk le következtetéseket a népi vallásosság és a szokáshagyomány történeti folyamataira és jelenségeire is. Három időmetszetből mutatom be ezeket az adatokat: 1902-ből Balogh Pál statisztikáit csak az arányok érzékeltetésére mutatom be,

5 majd a hivatalos csehszlovák statisztikák 1930-as adatait közlöm. A századfordulón falvaink többsége három felekezethez sorolhatja népességét, mellettük minden faluban jelen van a zsidó kisebbség is. Néhány falu őrzi viszonylag homogén magyar reformátusságát: pl. Kisgéres, Agcsernyő, Bácska. Többségükben azonban - a reformátusok mellett - jelentősebb római katolikus, ill. görög katolikus népesség is él. A másik csoportba azok a falvak sorolhatók, ahol a római katolikusság alkotja a lakosság legnagyobb csoportját, a görög katolikus 0-elesz, Battyán, Szinyér, 5 Balogh Pál 1908. 75-78., 205-210.