Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

Csupán az első vándoranekdotánál, a toronyba felhúzott bika történeténéi időzöm többet, mivel ennek többféle szövegvariánsa a fejlődés, módosulás különböző stádiumait őrzi. Szilágyi Pál 1940-ben Bodrogszentesen jegyezte le Kisgéresről az alábbi falucsúfoló anekdotát. „A templomtornyon néhány fűszál nőtt. Nem tudták eldönteni, hogy kié legyen. Végül is elhatározták, hogy a falu bikájának adják. Kötelet kötöttek tehát a bika nyakába s húzni kezdték felfelé. A bika már közel járt a fűhöz, mikor kilógatta nyelvét. 'Nicsak, már ízli' - mondták örvendezve a géresiek."

28 Ez a falucsúfoló sokféle változatban él a magyar nyelvterület egészén, az anekdota mellett e verses változat sem ritka.

29 A Felső-Bodrogköz minden településén Kisgéreshez kötik, s további verses formái is élnek e csúfolónak. Cigándon az alábbi változat ismert: „ Csonka torony áll Géresbe ', hogy nem épül újra, ennek oka vagyon, mert várják a jó esőt nagyon. Összeült a kupaktanács, előtte bor, fonott kalács, Kacsatalpu Petykó János, kinél a szó nem hiányos, felül büszkén, előadja, hallgat mind a falu nagyja. Toronytetőn levő füvet, lekaszálni úgysem lehet, község-bika ha leeszi, község-bika hasznát veszi. - Vivát! - kiált valamennyi, - De hogy mén a Göndör enni? Mondta Petykó: - Ahogy lehet! Adjatok egy jó kötelet! (Mikor húzták fel, látják, hogy a bika kinyújtja a nyelvét.) - Vivát, Sógor! Már kanyarét! - Bizony kanyarét, ti marhák, kiáltja a papjuk hátul, hisz megfúlt a felházastul! Nagytárkányban a következőképpen hangzik ugyanez a történet: „Kisgéres, Kisgéres, te nagy múltú község, sokat is beszél rólad a közösség. Ez is egy jó vicc, mégpedig goromba, hogy húztátok fel a bikát a toronyba. Tudom bevernétek most annak a fejét, aki azt mondaná néktek: - Nézd komé, kanyarét!"

lx 28 E. A. 166. 29 Kovács i. m. 30 Ónodi István, szül. 1911. (Cigánd) 31 Nagy Barnabás, szül. 1908. (Nagytárkány)