Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN
ellenség elől a kemencébe, ezért az Géresre hagyta a falutól vagy 4 kilométerre levő birtokát, Pusztakeresztúrt." 24 „Barátságosabbak, szelídebbek, kisebb igényű népek. Annak idejét úgy voltak, hogy 6-8 család lakott egy udvaron. Nem volt földjük, és szapora népek voltak. Annak idején állítólag valami királynő vagy valami nő itt szökött keresztül, és nem tudott elmenni, a kisgéresiek vitték el a szénába és akkor adta nekik azt a Keresztúri, ami nem tartozott Kisgéreshez. Nem akarták, hogy egy idegen is odanősüljön, összeházasították az unokatestvéreket, meg minden, úgy hogy heten is laktak egy udvaron. Azért ugratják őket a legtöbben, mert úgy tartották, hogy bohók. Az a nő, akit ők megmentettek annakidején, akitől kapták a földet - az mind legelő volt, egy mocsaras terület, ahol nem lehetett semmiféle gazdálkodást folytatni -, a nő akart nekik pénzt vagy értéket adni, de nekik nem kellett semmi, csak az a mocsaras rész. Hát erre mondták rájuk, hogy bohók, így maradt rajtuk. Ok szelíd, munkás népek, de nem akarták, hogy valaki is elmenjen közülük. Ok összeházasítottak mindenkit." 25 Nagyon tanulságos az a vélemény is, amelyik a kisgéresiek anekdotáját jellegzetes tevékenységük, a gyékényszövés titkainak megőrzéséhez kapcsolja hozzá. „Csak Kisgéresben volt olyan, hogy onnan nem adtak másik falura jánt ki! Csak falun belül házasodtak. Ennek az volt az oka, hogy ott szőtték a gyeként és nem akarták, hogy a gyékényszövést a többi faluban is elsajátítsák. Ha elvitték volna a jánt más faluba a háztul, akkor ott is csinálták volna a gyeként!" 26 A fentebb vázoltak érzékeltetésére különösen érdekes az utolsóként idézett adatközlőm szövege, amiben a valóság és a racionális magyarázat szinte észrevétlen megy át az irracionalitásba. „Érdemtelenül mondják rájuk a sok viccet. Ok is összeházasodtak egymás között, azért volt a sok szerencsétlen gyerek! De egyébként jóravaló emberek voltak, dolgosak. A géresiek - úgy mondják - arra büszkék, hogy a holdvilágot ők húzták fel az égre! Az öreg géresi paraszt kiment éjszaka vizelni, meglátta, hogy a falu szélén a víz tükrében benne volt a holdvilág. Meghúzták a harangot, összehívták a vezetőket, hogy mi legyen, hogy lehet visszatenni a holdat az égre. Az egyik azt mondta, hogy szigonyra kell kötelet kötni, ő majd beledobja a holdvilágba, a víz tükrébe. Úgy is volt, bedobta, de a szigony valami fagyökérbe beleakadt, ezek meg húzták, hogy már rajta van a hold. Húzta az egész falu. Kiszakadt a szigony, hanyatt estek az emberek. Közben felnéztek, látták, hogy a hold a helyén van. Azóta azt mondják, hogy ők húzták vissza a holdat az égre." 27 Az előző vándoranekdota már átvezet gyűjtésem közreadásába. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Kisgéres társadalomnéprajzának teljes feltárása a magyar néprajz fontos és tanulságos feladata lenne. Az endogámia szabályozása, a helybeliek sokféle „kitörési kísérlete", a polgárosodás folyamata mind-mind fontos kutatási feladat, hogy reális képet kapjunk az archaikus, hagyományait ma is őrző falu népéletéről. Adataim talán teljes kép megrajzolása nélkül sem sértik a számomra nagyon kedves kisgéresieket! írásom korábbi részében már közöltem a kisgéresi falucsúfolókból, anekdotákból. A további közlés során eltekintek az egyes típusok filológiájától, ez a hivatkozott irodalomban fellelhető, ugyanakkor a műfaján belül nem speciális, nem alkot külön típusokat. 24 Szűcs István, szül. 1908. (Nagygéres) 25 H. B. szül. 1927. (Bodrogszentes) 26 Szombati Sándor, szül. 1914. (Ladmóc) 27 Sipos Béla, szül. 1923. (Boly)
