Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

11. kép. Kisgéresi asszonyok 12. kép. Férfiviselet, Kisgéres (Györffy István gyűjt. 1921. MNF. 25.589) (Györffy István gyűjt. 1921. MNF. 25.956) meszelve, mint ahogy valamikor avval megkülönböztették a pórnépeket. Ők valószínűleg a papoknak lehettek a zsellérei. Nagygéres volt a gazdagabb falu. Itt nagygazdák voltak meg szegények. Kisgéresben nem voltak nagygazdák, ott hatan-heten laktak egy udvaron: volt, hogy sorozáson 17 legény ment ki."

23 Tanulságosak az 1926-ban született szomotori adatközlő szavai is: „A géresieket azért ugratták, mert ott vót annyi bamba púja, mint a frász! Azok nem vihettek egy asszonyt Kövesdről vagy más faluból. Olyan kis földek voltak, mint egy asztal; elvette az unokatestvérét, hogy a föld ne menjen széjjel! Most már nem így van, de ezelőtt 3040 évvel próbálkozott volna valaki onnan asszonyt hozni! Ott verték meg! De ott mind törzsökösök voltak a lakók, nem úgy, mint Szomotorban, hogy sokfelől jöttek. De még most is mindenben megvan a régi! Ma is nagycsizmások az öregek." Érdekesen él az emléke a kisgéresiek Pusztakeresztúr birtoklásáért folytatott, hosszú pereskedésének. Lényegében ez is az ott élőkre jellemző hozzáállásként jelenik meg: „Az olyan maradék nép volt, nem tudom, honnan származtak. Sok volt a szegény is, kevés volt a termés. Azt mesélték, hogy valamikor, a régi századokban valami nemes embert elbújtattak az 23 Vö. 33. jegyzet