Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

megérti a szlovák dialektusokat is, felismeri a hutorálást, s más nyelvi jelenségeket.) Garany lakóit az alábbi kis szöveggel ugratták a hardie saiak (utóbbiak fele mára már ugyancsak szlovák): Nyisd ki kapunkát, hajtsd el kusatkát (malackát), mert trubál (kür­töl) a kondása 1 Hardicsán a terebesieket kopitkároknak csúfolták, s azt mondják róluk, hogy meg­ették a ló patáját. Abarai adatközlőm a kétnyelvű ruszinokat figyelte meg, akik tánc közben énekelték: Mit fogunk csinálni troma zsenami, elmegyünk kocsmába onye zanami. Én parancsolok anyi vipiju, mikor kell fizetni onyi haleru (grajcaru). Hasonló, kétnyelvű dalt jegyeztem le Szinyérben is: Sárga uborkának zelená listy má, Ennek a kislánynak frajerku nemá. Ha nincs néki ale buda mat', Jó az isten, bude pomáhát'. A ruszinokat tréfás történettel ugratják, ami arra a kérdésre válasz, hogy miért nincs gallér a ruszinok régi vászoningén. „Bejött egy ruszin család, arattak. Nagy család volt, több gyerek is volt, de már nagyok - lányok, fiúk. Amerre mentek a gabonatáblá­ban, már minden össze is volt rakva keresztbe, készen. Azt mondták az apjuknak, hogy menjen be a gazdához az ebédért, ők addig majd aratnak. Be is ment a ruszin, vitte ki az ebédet a mezőre. Sűrű cibere volt, a dinerben (bakét) vitte a hátán, a leve egy másik edényben volt a kezében. Mikor már közel volt a családhoz, meglátta a gyerekeit, s mondta: - Ó, Istenem, kinek is kell nekem megköszönni, hogy ilyen szép családom van? Milyen szépen megy a munka! Az Istennek megköszönhetem, de mégiscsak a „családfám" csinálta őket! Gondolta, hogy hálából megcsókolja a családfáját. Mikor le­hajolt, hogy megcsókolja, a forró étel a nyakába ömlött - azóta nincs gallérjuk a ruszi­noknak!" 18 A rátótiádák térképe 173 helységnevet említ, amelyekhez több-kevesebb ilyen tör­ténet kapcsolódik; ezekhez 15 etnikus csoport és szélesebb földrajzi terület kapcsolódik, melyeket ugyancsak jellegzetes anekdotacsoportok jellemeznek. További településekhez pedig olyan történetek társulnak, amelyek éppen nem együgyűségükön, hanem hozzáér­téssel űzött helyi mesterségükön csúfolódnak. 19 Amint azt Gunda Béla felveti, a csúfolók nagy részében nem a valódi tartalom a lényeg, s többségükben nem is a logikus, hanem felületes eszmetársítási módok uralkodnak. 20 Éppen ezért lényeges kérdés, mi az oka, hogy egyes települések magukhoz vonzzák ezeket a csúfolókat, „helyszínéül" szolgál­nak a vándoranekdotáknak, s egy-egy táj népe számára jószerével nyilvánvaló, hogy a mulatságos történetek csak azzal a bizonyos faluval eshettek meg. Ugyanakkor a kiválasztás mögött valójában pozitív érzések és emóciók, magyarázatul szolgáló vélekedések is meghú­zódnak, jelezvén a karikfrozás jó szándékú, nem bántó jellegét 17 Saját gyűjtés: Hardicsa, 1992. 18 Saját gyűjtés: Abara, 1991., Szinyér, 1993. A tréfás csúfolót 1992-ben gyűjtöttem Bolyban. 19 Sándori, m. 172.; Kovács i. m. 20 Gunda i. m. 145.

Next

/
Oldalképek
Tartalom